Ijesztő, misztikus, életért küzdő, szörnyes.

Egy szétesőben levő házasság párja a vidéki úton halad, amikor valamit elütnek. Kiszállnak megnézni, és egy átvágott torkú gyereket találnak. A gyilkos a nyomukban lehet, és a kukoricában van valami. Egy kisvárosba hajtanak be, nem sejtve, ott kik és mi vár rájuk. (A kukorica gyermekei) A malom pincéjében rendet kell tenni, mielőtt ellenőrzést kapnak. Sok a patkány, és találnak egy lejáratot, van még egy szint. A munkavezető két emberrel lemegy, és a rettenetbe sétálnak be. (Éjszakai műszak) A férfi élete tönkrement: a házasságának annyi, a három gyermeke halott. A történetét akarja elmondani, mert a gyerekei nem balesetből vagy betegségben mentek el – a mumus jött el értük. Neki is a nyomában jár. (A mumus)

Nem egy mai kötet, és a 2020-as nem az első kiadás. Ez azonban nem jelent semmit, mert ezek a történetek ma is éppen olyan erősek, mint egykor. Még olyat is találtam benne, amit egykor nem éreztem volna ijesztőnek, napjainkban azonban van egy plusz jelentésrétege.

Kezdjük talán ezzel! Éjszakai hullámverés – egy rakat kamasz, akik lemennek a partra egy posztapokaliptikus világban. Nincsen benne semmi, sima leírás és egy kis érzelmi rész egy lánnyal, aki együtt van egy fiúval, aki nem szerelmes belé. Mi az, ami miatt ma mégis hatásos tud lenni? Egyetlen bekezdés. Az emberiség a kihalás szélén áll, és nem a tudomány, robotok, az atom tette ezt. Csak egy vírus, egy mutálódott influenza vírus. Gondolom, nem kell magyaráznom, ez hogyan teszi a kötet leggyengébb történetét mégis aktuálissá.

A többi mind sokkal jobban tetszett. Közös bennük, hogy pörgetik az eseményeket, változatosak és valamiképpen bennük van a félelem. Ezt sok minden okozhatja, reálisabb és mesebeli lények, de az elemi borzadály benne van.

Akadnak olyan történetek, melyekben teljesen valós dolgoktól félnek a szereplők. A párkányon a magasság a szédítő – egy férfinak a toronyház parkányán kell sétálnia, vagy megölik. Rátámad egy madár, fúj a szél, fáj a bokája és alatta a mélység. Semmi természetfeletti, csak egy emberi félelem és mégis át lehet érezni. Egyszerre szórakoztató és horror történet – antihősökkel, ami külön pikánssá teszi. Mert itt nincsenek jó emberek, és ha valaki meg is fizet a bűneiért, az nem fog fájni.

Másokban hétköznapi tárgyak okoznak nehéz perceket. A mángorlóban egy vasalót száll meg egy démon és rendez vérfürdőt. Ha csak ezt az ötletet hallom, egy vérszomjas vasaló, inkább vigyorgok, mint reszketeg. De King nagy abban, hogy megmutassa a félelmetes oldalát ennek a helyzetnek is, és nem kapott el az inger, hogy a történet abszurditásán vigyorogjak. (King regényben is csinált már meg hasonlót, elég csak annyit mondanom: Christine.)

Vannak, amelyekben a természetfeletti vagy a sci-fi tipikus lényei hozzák az emberre a frászt. Vámpírok, szellemek, űrlények tűnnek fel a lapokon és mennek neki a főszereplőknek. Nagyon erős sztorik is akadnak benne, amiket akár regényként is el tudok képzelni, de novellaként, sűrítve és tömören is nagyon működtek.

King univerzumépítő szerző is. Amiben legjobban meg tudom ragadni, az King földrajza és városai. Ugyan valós helyszíneket is használ, de vannak olyan kitalált városok, melyeket rendszeresen megidéz a történeteiben. Ebben a kötetben Jerusalem’s Lot ilyen, két történetben is nagyon fontos szerepet kap. Az egyik új megközelítés, a másik passzol ahhoz a regényhez, amit King már regényként is megírt.

Van, ahol Lovecraft előtt tiszteleg, de olyan is akad, aki mintha innen ihletődött volna.

King: Éjszakai műszak - Mint novellás kötet: 95% sokféle történet, több zsánerbe kirándul, a borzongás a közös.

Szubjektíven: 95% még az is hatásos, amit más esetben röhejesnek találtam volna. Ütős.