Tengeri, halászó, zsákmányért küzdő, emberi.

Santiago öregszik és a szerencse is elpártolt mellőle. Az idős halász már jó ideje nem tud fogást felmutatni, és egyetlen segédje, egy fiatal fiú, akit ő tanított a szakmára is kénytelen tovább állni – ugyan a szeretet és ragaszkodás megvan köztük, de a kamasz szülei nem engedik, hogy ott maradjon. Santiago is látja, merre halad. De nem adja fel, van egy terve. Kihajózik a nyílt tengerre, és ott keresi a szerencséjét kis bárkájával. A horgára egy hatalmas hal akad, melyet több minden miatt is ki kell fognia: megmutatni, hogy még nem olyan ember, akit leírhatnak. Rendbe hozni az életét, mert a húsért kapott pénzből anyagilag talpra állhatna, biztonságot vehetne. A horgászat hosszadalmas, és a természet sem olyan játékos, aki könnyen feladja: az időjárás, a cápák is megnehezítik az öreg dolgát.

Bár az volt az első gondolatom, hogy kirekesztőnek érzem, ha valakire rásütöm, hogy férfi vagy női stílusú író, azért jobban belegondoltam. Pláne a női íróknál érzem, hogy az érzelmes és nagyon nyálas romantikus regényeket nem tudom férfias regényként elképzelni. Akkor az már nem a zsáner. Így nem is veszem annyira a lelkemre, hogy Az öreg halász és a tengerre azt mondjam, Hemingway férfias prózájának egyik remeke.

Már a téma is inkább a hímnem képviselőit érintheti közelebbről: egy halászat meséje, kicsit tágabban nézve egy vadászaté. Azok közé tartozom, akik nem tudják élvezni a horgászatot, pedig próbáltam már. Engem untat, hajlamos vagyok inkább előkapni egy könyvet, aztán észre sem veszem, ha kapás van. Így most is küszködtem azzal, hogy mennyire nem tud érdekelni, hogy harap-e hal és mennyire húz. Még akkor sem, ha nagyon is éreztem, hogy Hemingway csak látszólag mesél a horgászatról, itt sokkal több a lényeg. Ehhez hozzájön, hogy Santiago nagy baseball fan, és a regény ezen részével sem tudtam mit kezdeni. Beszédtéma, foglalkoztatja a baseball, én meg legszívesebben lapoznék, amikor belemerül.

De elsőnek maradjunk a cselekménynél. Tömör, kellően gyors és mikor már a cápák jönnek, a hazaút küzdelme, már én is jobban szórakoztam. Még akkor is, ha az állatszerető énem egy-egy részen ki volt akadva. Nyomorult delfinek… hát igen, én háborgok, amikor Santiago a nyílt tengeren élelmet szerez magának belőlük. Az események azonban haladnak, és vannak izgalmas. A hal védelme, a cápák támadása, maga a helyzet, a tengeren sodródás, remélhetőleg hazafelé. Nem unalmas a kisregény.

Ami miatt azonban pont a mai napra van időzítve a Hemingway klasszikus, hogy miről is szól igazán a regény. Mert a cselekményen túl Hemingway az ember azon szelleméről mesél, ami miatt járt ember a Holdon, megmászták a Mount Everestet és merülnek a mélytengeri árkokba. Az ember kíváncsi, nem adja fel és érdekes a viszonya a természettel. A faj szellemiségében van benne, hogy harcoljon, kutasson és ne adja fel. Szeretem, ahogy megfogalmazza. Hogy az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem. Santiago önmagában ezt testesíti meg: arat egy hatalmas győzelmet a természeten, ami visszavág. Vesztesként és diadalmasként tér haza egyszerre, megtörve és padlóra kerülve. Ez nem az a helyzet, ahol az erkölcsi diadal számítana. Viszont, már tervez előre. Lefekszik, pihen, de majd folytatni fogja. Mert az ember nem adja fel, küzd tovább.

Igen, a végébe a halált és bele tudnám magyarázni, de nem ma. Most azt emelem ki, hogy ezt vihetjük magunkkal: fel tudunk kelni és küzdeni. Ha vesztünk is egy csatát, mehetünk tovább.

Értékes a prózája, van korrekt cselekménye és erős üzenete. Nem véletlen, hogy klasszikus.

Hemingway: Az öreg halász és a tenger - Mint szépirodalom: 95% tartalmas, a kis történetben is elmondja az emberi természet velejét.

Szubjektíven: 75% a halászat nem az én világom, de a szövegezés és az üzenet tetszett.