Bántalmazós, igazság nyomába eredő, eltussoló.

Maya eddig nem volt szerencsés a szerelemben, már le is tett arról, hogy megtalálhatja az igazit. Ám ekkor az életébe lépett Jamie, akivel már családalapításról beszélnek, és a nő abban reménykedik, az évfordulójukon jegygyűrűt kap. Helyette a rendőrség érkezik: Jamie öngyilkos lett. Maya nem tudja ezt elhinni, és nyomozni kezd. Mi volt Jamie életében, amiről nem tudott? A nyomokat követve egy titok nyomára bukkan, melyben befolyásos férfiak használtak ki, gyaláztak meg és gyilkoltak ártatlan gyermekeket. Jamie is egyike volt a fiúknak. Ő már nem vonhatta felelősségre a kínzóit, de Maya most a helyére áll. Ezzel a saját életét sodorva veszélybe: akik elvették Jamie életét, most az övére törnek. Túl befolyásos, érinthetetlen férfiak titkait akarja felfedni. Az úton szövetségesekre akad, de így sem reménykedhet, hogy valódi eredményt tud elérni.

Gondolom, mindenkinek van olyan téma, ami felháborítja, és amiért háborog. Nekem a gyerekek elleni erőszak ilyen. A nemi erőszakra különben is érzékeny vagyok – az egyetlen horror, amit nem bírtam megnézni (képes voltam a moziban fejhallgatót felvenni és zenét hallgatni csukott a szemmel az ominózus jelenet alatt), egy ilyen jelenettel indult. Ha ráadásul gyerek az áldozat, az nálam már a pokol bugyra. Bírnék is arról háborogni, hogy nem is simán megölni, de megkínozni is kellene azt, aki ilyet tesz egy gyerekkel.

Ez a regény pedig ebbe a témába megy bele úgy, hogy nekem a hideg futkosott a hátamon, és rendszeresen le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy üvöltsek. A történet két szálon indul el: egyrészt, Jamie végzete után Maya nyomozni kezd. Közben pedig Jamie naplóiból megismerjük, hogyan használták ki a gyerekeket az árvaházban, ahova a fiú került az anyja halála után. Testi fenyítés, megfélemlítés, majd az igazgató és a fő nevelő szexuálisan is inzultálta a gyerekeket. Amikor eléggé megtörtek, ki is árusították őket. Ott aztán olyan dolgok folytak, hogy arra szavakat se nagyon találok. Fertő.

Majd a szálak összeérnek, mire Maya mindent megtud, mi is. Indulhat a harc az igazságért, a számonkérésért. Ezzel együtt az újabb terhelő tények jönnek. Ha annyira magasan van a szörny, büntetlenül teheti a dolgait. Ezt szinte olyan rossz volt olvasni, mint amiket korábban a gyerekek átéltek.

Mesélhetnék arról, hogy milyen a nyomozás, milyenek a karakterek, de a téma annyira sokkolt, hogy nekem arról szólt ez a történet, hogy szenvedtem a gyerekekkel és legszívesebben karóba húztam volna a kínzóikat.

Így nem is Maya nyomozása fogott meg, hanem az egykori katona menete a végén, aki megtudja, ki rabolta el a kisfiát és mit tettek vele. A férfi pedig nem Maya útját választja: abból nem lesz igazság. Ő a kezébe veszi az ügyet – izgalmas volt, ahogy elkezdte levadászni az embernek tűnő, gyerekbántalmazó szörnyeket.

Olvasmányos, könnyen falható regény, de a tartalma miatt erősen korhatárosnak minősíteném. Még úgy is sokkol, hogy nem megy bele a realista részletekbe, és nem azzal sokkol, hogy részletesen leírja, miket műveltek a gyerekekkel.

A karaktereket könnyen lehet két csoportra osztani: vannak a mocskok, az érinthetetlen hatalmasok, akik visszaélnek mindennel. Vannak, akik fellépnek ellenük. Jók és rosszak. Maya a kiemelt karakter, aki a gyászát is ezzel a küzdelemmel éli meg.

Számomra ritka sokkoló olvasmány volt, hatásos, és nagyon nem esett jól erről olvasni.

Hodge: Érinthetetlen - Mint thriller: 85% erős érzelmeket kiváltó, sokkoló – a végére még akciódús is. Maró!

Szubjektíven: 75% ritkán fáj ennyire egy történet. A gyomrom szó szerint belefájdult.