Családi, háborús, túlélésért küzdő.

Egy lengyel zsidó család, akik csak tisztességben igyekeznek élni. Az idősödő szülők 5 gyermeket neveltek fel, akik között van, aki a karrierjét építi külföldön, más már házas és itthon rendeződött az élete, a kisebbek pedig még keresik a szakmájukat és az életük társát. A náci erők azonban megindulnak, és a családtagok elszakadnak egymástól. Külön-külön kell életben maradniuk, és életben tartani a szeretteiket. Addy sikeresen kijut Európából, de az életét megkeseríti, hogy nem tudja, mi történt a családjával. Genek harcolni akar a nácikkal, az oroszokhoz csatlakozna, de a nejével meg kell járniuk Szibériát is a cél előtt. A lányok között lesz, aki a férjétől elszakadtan rejtegeti a kislányukat, míg a két legfiatalabb Kurc a háború dúlása közben a szerelmébe kapaszkodva jut túl a borzalmakon.

 Georgia Hunter már csak azért is érdekes regényt írt, mert ha nem olvasom el előzetesen a fülszöveget, nem vettem volna észre, hogy valós eseményeken alapul a regény, és ez tulajdonképpen Hunter nagyapjának és testvéreinek története. Abszolút regényként működik, és nem dokumentumokra, családi levelekre, stb. hagyatkozik.

A történet különben az, hogy a nagyapja halála után Hunter hallott családi anekdotákat, és rádöbbent, mennyi el nem mesélt történet van a családban. Sorra látogatta a rokonokat, összegyűjtötte az 5 testvér történetét, és megírta belőle A szabadság illatát.

Nehezen fogadom el, hogy csúnyán szólva ennyire szerencsés tudott lenni ez a család. Két szülő, 5 gyerek a párjaikkal – vagyis 12 személy, ha a gyerekeiket nem számolom. (Az a háború alatt +2 fő lenne.) Zsidók, a német megszállás alatt. Mégis, hogy létezik, hogy mindenki túlélte és szerencsésen egyesülni is tud a család? Igen, a tágabb rokonságban nagyon sok a veszteség, de a Kurc családtagok a férjekkel, feleségekkel és gyerekekkel túlélték. Ezt most hihetetlenebbnek érzem, mint amikor a borzalmakról olvastam a korban.

A történetnek nagy dinamikát biztosít, hogy a testvérek teljesen elszakadnak egymástól és teljesen más helyszíneken, más nehézségeket leküzdve élnek túl. Az ő nézőpontjaikat váltja a regény, így magát a háborút is több nézőpontból megmutatva. Álcázás és bujdosás, magukat kereszténynek kiadni – ez az, ami nem volt újdonság, ha néha el is hűltem, milyen módszerek eszükbe nem jutott a halál közelségében. Még arra is van itt egy ötlet, hogy a körülmetélést hogyan lehet hamisítani, mintha nem is lett volna. A külföldre menekülés. Ami azonban számomra új volt, a lengyel zsidók sorsa, akik az orosz sereghez akartak csatlakozni. Ahogy előtte tulajdonképpen fogolytáborba zárták őket Szibériában – ez a szál kötött le legjobban. Ez volt újdonság, és ez a páros volt a legszimpatikusabb a testvérek között.

De jellemző amúgy is, hogy ez a regény jó emberekkel van tele. Nincs egyetlen negatív karakter sem a főhősök között, ez egy olyan család, ahol nincs fekete bárány. Ez is furcsa egy kicsit, hogy mindenki ennyire tökéletes legyen, de itt nem is a karakterek a lényeg. A cselekmény – hogyan lehetett túlélni a II. VH-t?

A regény alapvetően a családi értékek mellett áll ki. Minden szereplőjének mindennél fontosabb a családja, és ez a túlélés záloga is. A másikért küzdenek, egymást tartják életben.

Az plusz érdekessé a könyvnek, hogy Hunter egy kicsit a korszak történelmének krónikáját is adja. Egy-egy fejezet végén gyakran van egy szerelvény, ami történelmi szedet, olyan eseményekről tudósítás, melyek hatottak a család valamely tagjára.

Bár kicsit tényleg mesének érzem a végkimenetelt, a karaktereket, azért tetszett a regény.

Hunter: A szabadság illata - Mint családregény: 85% több családtag sorsán keresztül egy korszak rajza is, mesélősen.

Szubjektíven: 70% nehezemre esett elhinni egy ennyire pozitív véget, de lekötött a könyv.