Gyógyuló, romantikus, jövő felé haladó.
Olaszország, egy elhanyagolt villa Toszkánában. Egy fiatal ápolónő, Hana maradt itt egy súlyosan megégett beteggel, akinek nem ismerik a nevét és a történetét sem. A kulturált beszéde miatt, az angoltudása miatt gondolják, hogy angol lehet. A családját a háborúban elvesztett fiatal nő a férfiba kapaszkodik, és minden áron igyekszik életben tartani. Közben csatlakozik hozzá egy tolvaj, az apja régi ismerőse, akinek van egy elmélete, ki lehet a titokzatos beteg. Nem angol, hanem magyar. Egy Afrika-kutató, aki a háború alatt a németekkel dolgozott együtt. Negyedikként egy indiai származású utász érkezik, Kip. A négy ember sorsa összefonódik, és lassan megelevenedik Almássy László gróf története is, aki egy szerencsétlen szerelem történetét hordozza magával.
Nem tudnám eldönteni, hogy a regény vagy a belőle készült film híresebb, Gyanítom, hogy a filmet ismerik többen – bevallhatjuk, a mi korunkban azok népszerűbbek, mint a regények, amelyekből készültek. Most pl. a Netflixen nagyon megy A vezércsel, azt sokan megnézték, de vajon hányan olvasták Tevis regényét is? Az a sejtésem, ugyanez a helyzet Ondaatje regényével is. A film miatt sokan ismerik, de lényegesen kevesebben olvasták is.
Gyorsan elmesélem, a filmet még nem láttam, csak hallomásból ismerem. Egyike azoknak a nagy, romantikus mozi sikereknek, amelyek nekem túl romantikusnak tűnnek. Mégis, ennyi alapján volt egy előzetes kép a fejemben, miről fogok olvasni. Almássy szerelméről és az Afrikában történtekről.
Így nem kicsit lepett meg, hogy a regénynek csak egy nagyon kis része foglalkozik Almássy történetével. Nem is egy nagy szerelem története – egy szerencsétlen viszonyé, ami különösebben hatni sem tudott rám. Ha nem ér tragikusan véget a nővel a történet, nem is lenne benne igazán dráma. Összesodródtak, kicsit szerették egymást, aztán ment mindenki tovább a maga útján. A vége miatt azonban dráma kerül bele, és Almássy lelkén marad egy seb, ami most talán jobban kínozza, mint az égési sebek.
A regény a villában játszódik, ahol ott van az a négy ember, akiknek fájdalmas történeteik vannak a múltjukban. A fiatalember, aki ki lett ragadva az otthonából, más emberek háborúját vívja egy idegen vidéken. A fiatal nő, aki elvesztette a családját, a vőlegényét és a megszületendő gyermekét is. A kezét elvesztő tolvaj, a csúnyán megégett titokzatos férfi. Ez köti össze őket, a veszteségeik.
Számomra leginkább arról szólt ez a regény, hogyan kezdődik el a feldolgozás, és mindenki megtalálja a maga útját a jövőre. Lesz, akik egymásba kapaszkodnak meg, más viszont a lezárás mellett dönt. Nem egy romantikus szerelmi történet ez, hanem háború utáni dráma, feldolgozás történet a szemembe.
Ondaatje nagyon érzékenyen és líraian tud írni mindezekről. Nem kalandregény ez, hanem karakterközpontú utazás az emberek szenvedéseibe és a gyógyulásba.
Ám hiába tudom ezt elméletben értékelni, a helyzet az, hogy olvasva nagyon untam az egész regényt. Hana sem lett szimpatikus – kifejezetten irritált az a rész, amit kihámoztam a gyereke elvesztéséről. Nincs tisztázva, hogy elvetélt vagy maga idézte elő a baba elvesztését, mert a kicsi apja meghalt. Nekem az lenne logikus, hogy még jobban kapaszkodik a babába, ami a férfiból marad. De nem Hana. A férfival a gyereknek is veszni kell. Én meg nem bírtam a nőt.
A lélekkel foglalkozó, érzékeny kötetek szerelmeseinek ajánlott – kalandkedvelőknek nem.
Ondaatje: Az angol beteg - Mint kortárs: 65% gyötrődő emberek, a háború utáni miliő, érzékenyen és lírain megírva.
Szubjektíven: 25% a szöveg szépségét tudtam értékelni, de a történet nem tudott lekötni.