Középiskolás, szerelmi gondos, bántalmazó.

Lili 15 éves, kezdi a gimnáziumot. Eddig jelentéktelen lánynak látta magát, de most elkezdenek összejönni a dolgai. A nyári táborból sokakkal osztály- és iskolatársak lettek, és ha egyesek hiányoznak is, megvan a maga társasága. Eddig a fiúk nem vették észre, de most alakul valami. A helyes Áron nem csak egy haver akar lenni, hanem a barát. Lili boldogabb nem is lehetne, Áron nem csak jóképű, de magával sodró egyéniség is, akiről el sem hiszi, hogy pont vele akar együtt lenni. Ahogy kapcsolatba kezdenek, a lánynak rá kell jönnie, hogy ennyire nem álomszerűek a dolgok. Áron nagyon féltékeny, és a lány lassan már a barátaitól is kell, hogy szakadjon, mert Áron meggyőződése, hogy nem csak barátok akarnak lenni. Kiszámíthatatlan lesz a fiú, akiben már nem lehet bízni sem. Még egy találkára sem tud pontosan megérkezni. A lányt féltők próbálnak segíteni, és ráébreszteni a lányt, milyen ártalmas kapcsolatba került, de Lili ki akar tartani Áron mellett, aki néha angyali.

Tegnap egy klasszikus ifjúsági regény volt soron, akkor ma nézzünk egy nagyon kortárs darabot. Annyira az, hogy még egy éve sincs, hogy megjelent. Ezen felül a szerző is annyira fiatal, hogy még közel van a korosztályhoz, melyről ír.

Bennem pedig egyre erősebb a kétely, és nőnek a kérdőjeleim. Nehezemre esik felfogni, hogy sok tekintetben ennyire koraérett legyen egy kamasz 14-15 évesen. Most komolyan, elsős gimnazistaként igazi téma a szerelem, szexualitás és a bántalmazó kapcsolatok? Nem érzem úgy, hogy nagyon régen lettem volna gimnazista, de nálunk az ilyesmi 16-on felül indult, harmadik évfolyamtól, nem elsősként. A keresztgyerekeim még kisebbek, így ezzel a korosztállyal nincs közvetlen kapcsolatom, de akkor is nehezen fogadom el, hogy ezek már drámai és fontos kérdések szinte gyerekként. De ok, a világ felgyorsult.

Kissé már kiöregedtem ebből a témából, így én szkeptikusan olvastam a történetet. Azok a döntések és tapasztalatok, amelyeket Lili megszerez, nekem már evidenciák. Igaz, kívülről könnyebb ilyet kimondani, de vannak kapcsolatok, melyeket egyszerűen meg kell szakítani. Azt még az is érzi, aki benne van elvakultam egy rossz kapcsolatban, hogy valami nem ok. Nem szabad benne maradni, lépni kell. Untam, amíg Lili is rájön erre és meg meri tenni.

Pedig a folyamat jól meg van írva, ahogy minden erejével küzd a kapcsolatért, ahogy áltatja magát és keresi Áronnak a mentségeket. Lélektanilag stimmel, csak éppen már nem köt le, amíg levonja a következtetéseket a lány.

A formátum is olyan, hogy segítse az azonosulást. Lili naplóját lehet olvasni, benne minden lelki kétséggel és döntésekkel. A cselekményt is keveselltem, de lelkiekben benne van az a plusz, amit különben eseményben hiányoltam. (Csak személy szerint jobban szeretem, ha nem csak éreznek és gyötrődnek, de valami történik is a szereplőkkel.)

A regény nyelvezete is egy érdekes kérdés. Azt el tudom hinni, hogy egy 14-15 éves így beszél. Soha véget nem érő mondatok, sok szleng és az angol kifejezések beleemelése az egyszerű mondatokba is. Megértettem. Azt is aláírom, hogy a célközönségéhez szól. Csak mivel idősebb vagyok és nekem más a nyelvi norma, ezt kevesebbnek, satnyább nyelvhasználatnak éltem meg. El is merengtem, mi az konkrétan, ami nem tetszik. A szleng. Angol szavakat én is használok, ha jobban kifejezi a mondanivalóm, mint ahogy magyarul tudnám. Mondjuk, a freaky ilyen. Van, akit azzal akasztok ki, hogy az egyik fűszer, a cinnamon neve magyarul soha nem jut eszembe, így az angolt használom. Csak az a szleng…

Valahol még a mondanivalója is fontos, csak még mindig emésztem, hogy fiatalon ez téma.

Bár határozottan úgy érzem, hogy ebből kiöregedtem már, azt érdeklődve várom, mivel jelentkezik az írónő legközelebb.

Mucha: Nincs idő – Mint ifjúsági: 70% kortárs problémák, mai nyelvezettel és könnyen olvasható formátumban.

Szubjektíven: 50% még nem emésztettem meg, hogy ezek 15 évesen kérdések. Kiöregedtem.