Rabszolgaként boldoguló, tiltott szerelmes, bűnügyi.

Frannie egy jamaicai birtokon született, fekete anyától és fehér apától. A szüleit soha nem ismerte, a gazda háztartásában nevelkedett, mint cseléd. A gazda egy napon felfigyelt arra, hogy Frannie okos is – az asszonya megtanította írni és olvasni, falta a könyveket és jó volt a memóriája. Így Langton maga mellé vette, bevonta az orvosi kísérleteibe, melyeket a lány aztán nagyon el akart felejteni. Amikor tönkrementek, Frannie volt az, akit Londonba magával vitt, és itt el is ajándékozta a lányt. A Benham házaspár látszólag előkelő angol család volt, ám a felszín alatt forrtak az indulatok. Frannie Marguerite Benham bűvkörébe került, és megtapasztalta általa a tökéletes boldogságot és a fájdalmas árulást is. Mégis, amikor az asszonynak szüksége volt rá, készen állt visszatérni hozzá. Ám a történet mészárlásba torkollott, és Frannie a gyanúsított. Ha nem kezd el beszélni, kivégzik. Ő pedig írni kezd az ügyvédjének, egy zaklatott élet történetét.

Egyike azoknak a könyveknek, amelynek jó reklám volt, hogy Oprah ajánlja. Ennél már csak az dobna nagyobbat, ha készülne film is belőle. Egyelőre ezt még nem hallottam, de különben olyan az alapanyag, hogy akár lehetne is.

Van egy nagyon hasonló regény is, az Alias Grace. A cselekmény, a mondanivalóban és a formátumban is hasonlítanak, abból már készült mini sorozat. Vagyis, ki tudja – lehet, hogy Frannie története is életre kel előbb-utóbb, addig azonban el lehet olvasni, már magyarul is.

A történet alapvetően egy visszaemlékezés. Frannie jelene a börtön, és a tárgyalás, melyen bizonyítania kellene, hogy nem ő a Benham házaspár gyilkosa. Az ügyvédje próbálkozik, de sok minden szól ellenük. Ahogy az asszony mellett, véresen a nőre találtak. Hogy rabszolga volt, hogy milyen szakmába keveredett ezt követően. A származása.

Alapvetően Frannie visszaemlékezését olvassuk, hogyan jutott el erre a pontra. A gyerekkorától indítunk, és haladunk a börtön felé lineárisan. Ezt a történetet szakítja meg olyakor a jelen közjátéka, ami nem esett jól. Kiszakított a történetből, és ott nem történtek olyan események, ami miatt megérte megszakítani a múlt történetét.

Van benne cselekmény is, de a szerző sok mindent homályba burkol. A legnagyobb szörnyűségeket nem mutatja meg, csak utál rájuk. Frannie nem meséli el, pontosan milyen kísérletekben kellett segítenie. Ha abba az irányba ment volna el a szerző, a lélektani és krimi mellé a horror is felkerülne, de nem ezt az utat választotta.

Inkább Frannie lelke, az érzelmei fontosak, melyek túl is nőnek a cselekményen. A birtokon történtek, a londoni kezdetekben még tartalmas cselekmény is volt – ezek a részek tetszettek jobban – de a Benham házaspárhoz érkezve ez egy érzelmi hajszává válik. Az lesz a fontos, hogy Frannie és Marguerite mit éreznek. Az érzések milyen tettekre sarkallják majd őket.

Frannie többszörös magára ébredése a téma: a birtokon az intellektusára majd a származására. A Benham házaspárnál a szexualitására. Ehhez hozzájön, hogy mennyire elnyomott társadalmi réteg tagja. Megbélyegzi, hogy félvér és nő. Az, hogy kit szeret, még egy tabuval és bélyeggel bővíti a sort.

Nem vádirat a regény, inkább megállapítások sora. Ha ilyen vagy, ilyennek születtél, ez a társadalom ennyit fog adni neked. Frannie már beletörődött, semmi vád nincs a hangjában.

Túl sebzettek vagy betegek a szereplők, hogy kedveljem őket. Nekem több krimi is elfért volna a sztoriban, de ez elsősorban lélektani krimi. Annak korrekt, érzelmes

Collins: Frannie Langton vallomásai - Mint krimi: 65% lélektanilag gondosan felépített, társadalmi üzenetekkel tarkított korrekt mű.

Szubjektíven: 55% több krimit és cselekményt szerettem volna, a szereplőit sem kedveltem.