Felnövő, életet választó, családos.

Marilla boldog lányka volt, akinek volt egy szeretett bátyja, kedves szülei és hamarosan kistestvére is érkezik. A helyes John Blythe pedig úgy néz rá, hogy a lány már remélheti, hogy nem csak egy gyereket lát benne. A tragédia gyorsan és végzetesen csap le: az édesanyjuk belehal a szülésbe a kistestvérükkel együtt, majd egy helyi lány úgy összetöri a bátyja szívét, hogy az szerelemmel már nem lesz képes szeretni. Marilla John segítségével készül a vizsgáira, de magában gyötrődik a fiú miatt: szabad neki szeretnie és boldognak lenni? Egy apró nézeteltérés elég, hogy John torkának ugorjon, és elmérgesítse a viszonyukat. Évekkel később John hazatér, és Marilla kap még egy esélyt a békülésre.

Az Anne-regények a lányregények klasszikusai, amelyeket minden generáció fel tud fedezni magának. Nem csak azért, mert egy szebb, idillikus már letűnt kor rajza van bennük, egy nagyon helyes kamaszlány, meg egy Gilbert, hanem mert a hétköznapok szépsége is bennük van. Tele vannak jó emberekkel, akik nem hibátlanok, de jót akarnak, és akik között el tudjuk képzelni magunkat. Az sem hátrány, hogy rendszeresen filmesítik is – a legutóbbi Netflix adaptáció például nagyon betalált, ültömbe végig tudnám nézni az egészet.

Sarah McCoy is Anne-rajongó, és mellette írónő is, így jöhetett létre általa Marilla regényes története is. Még le is írja az utóhangban, hogy volt egy mondat, ami nem hagyta nyugodni Montgomery történetében. Amikor megjegyzik, hogy egy időben John, Gilbert apja Marillának udvarolt. Sarah McCoy ezt a történetet akarta és mesélte el nekünk.

Egyrészt, megrajzolta az utat, hogy lesz Marillából az a kemény, de nagyon jó szívű asszony, aki majd Anne-t felneveli a bátyjával. Lánynak nyitottabb és kedvesebb volt, de egyetlen fordulat erre az útra vitte – az anyja halála. Marilla számára a kötelesség és a birtok, a családja nem egyszerűen feladat, jóvátétel is.

Számomra az a regény egyik legjobb része, hogy érzelmileg mutatja meg, hogy ott dől el minden, hogy éppen Johnnal sétált és jól érezte magát a lány, amikor az anyja szülése megindult, és mire a lány hazaért, már csak elköszönni tudott. Bűntudat, önvád indul innen – és végső soron ezért nem tud az lenne John mellett, akire a férfinak szüksége lenne. A politikai vita csak az indok, itt dőltek el a dolgok, a bűntudattal az anyja miatt. Ahogy magyarázza azt is, miért lesz olyan szigorú Anne-nel. De itt van a melltűjének is a története.

Sok-sok történet és kapcsolat előzménye benne van a regényben. Miért nem nősült meg Matthew, aki pedig az egyik legszerethetőbb alak az Anne-regényekben is? Hogy lett olyan jó barát Marilla és Rachel? Szépen belesimulnak ezek a történetek a regények világába – újat mondanak, de nagyon szépen igazodnak az eredeti történetekhez.

Azt gondolom mondani se kell, hogy John mennyire előképe Gilbertnek. Jó volt azt olvasni, hogy milyen szülei voltak a fiúnak, és hogyan indult az a történet is. Marilláért ugyan fájt kicsit a szívem, amikor már reménykedni kezdett, és a valóság majd fejbe csapja, de így reálisabbnak is éreztem. Egy 20 éves sérelmet meg lehet bocsátani, és barátként vissza lehet találni a másikhoz, de egy kamaszkori szerelmet ne akarjanak 40 éves fejjel újraélni.

Megvan az a hangulat is, az idilli kisvárosi és szigeti mindennapok, amibe olyan jó elmerülni. Ugyan itt is történnek tragédiák, és szenvednek a jó emberek is, de van kibe kapaszkodni és tényleg érezni a közösség erejét. A szeretet, a barátság hatja át az egészet.

Komorabb, tragikusabb, mint az Anne, de ez nem is happy end, hanem Anne felé tartó sztori.

McCoy: Marilla a Zöld Oromból - Mint lányregény: 75% tisztelettel kezeli az alapanyagot, miközben egy új történetet mesél.

Szubjektíven: 70% elvitt a hangulata, és szerettem, mennyire visszahozza azt a hangulatot.