Eljegyzéses, császári látogatós, érzelmes.

Charlotte alig 20 éves, és a báli szezonban szép sikerekre számíthat. Ugyan nem számít a társaság szépének, anyai ágon viszont szép örökség vár rá, híres gyémántokkal és nem kevés pénzzel is. Már most bőven akad jelentkező, aki feleségül venné. A zeneszerető, fényképészettel foglalkozó lány szeme a fess katonatiszten, Bayen akad meg. A férfinak voltak már kalandjai, de Charlotte számára is valami más. Nem csak az öröksége, nem csak a bája, de egy társ, aki mellett leélhet egy életet. A szép terveket azonban feldúlja, hogy az osztrák császárné Angliába látogat. Bay remek lovas, a nemzeti lóversenyen is indulni fog, és ő kapja a feladatot, hogy lovas kísérője legyen a vadászatokon a császárnénak. Sisi magányos és Európa legszebb koronás főjének nevezik – Bay lassan a bűvkörébe kerül. Vajon Charlotte képes lehet visszaszerezni a vőlegényét?

Daisy Goodwin sok mindennel foglalkozik. Ugyan ír is, de a tévének is dolgozik. A legismertebb munkája a Victoria, amiben Albert herceg és az angol királynő kapcsolatát mutatta be a kezdetektől.

Ez a kötet elvileg egy másik uralkodónak, az osztrák császárnénak a regénye, de Goodwin nem lenne önmaga, ha nem emeli bele ebbe is Viktóriát. A már özvegy császárnő lazán beszól Sisinek, és érezni is a sorok között, hogy a szerző is inkább Viktória mellett áll, és ő az eredeti hősnője. Charlotte mellé is odateszi – míg Sisit mondhatni alázza, Charlotte-ra felfigyel és dicséri. Ezzel a szerzői állásfoglalás is pipálva, melyik nő mellett van Bay helye.

Történelmi romantikus regény, és az ilyenekben mindig tudom értékelni, ha komolyabb munka van mögötte, nem csak egy letűnt kor kell, amiben egy románcot lebonyolítanak. Goodwin Viktória alakján túl Sisi valódi angliai látogatását vette alapul. Bay és Charlotte is valóban élt karakterek – csak éppen a cselekmény kedvéért Goodwin sűrít. Bár itt egy szezon alatt történik minden, a valóságban Bay 5 évig volt Sisi angol kísérője. Charlotte pedig sokkal komolyabb hivatásként és művészetként kapta a fényképészettel való foglalkozást. Sisi kapcsán is sok mindent beemel az asszony életéből, a róla keringő történetekről. Az ilyesmiket jobban is szerettem, mint azt a furcsa szerelmi háromszöget, amit rajzoltak.

Minimális az esemény benne, nem is nagyon lehet értelmesen elmesélni, mi történik, miután Sisi megjön és Bay lesz a kísérő mellette. Van ugyan egy lovas verseny, de különben inkább csak társalognak, és a kísértésekkel szembesülnek. Érzelmi szinten dúlnak a viharok, a tényleges események szintjén van pl. egy teázás, egy séta, egy fotókiállítás. Semmi olyan, ami kicsit is megdobná az olvasó adrenalin szintjét.

Az érzelmekkel is hűvös maradt a szerző. Amit legjobban elkapott, ahogy Sisi magányos és a szépsége megszállottja. Azt át lehetett érezni, de különben semmibe nem tudtam beleélni magam. Charlotte és Bay között nincs szikra, de Sisivel sem, teszem hozzá. Szenvtelennek éreztem egymással a szereplőket – bár erre rá tudom fogni, hogy visszaköszön az angol hidegvér, de egy romantikus regényben némivel több szenvedély elfért volna.

Pedig emberi szereplőket kaptunk, hihetőek a vívódásaik és a konfliktusaik is: mondjuk, azt leszámítva, hogy Bay komolyan dönthet a két nő között: Sisi az osztrák császárné, idősebb, házas, rangban fölötte áll. Az udvaronca lehetne maximum, míg Charlotte minden más. Ugyan, miért kellene vacillálnia?

Vártam ezt a regényt, de fele akkora élményt sem nyújtott, mint a Viktória. Az jobb.

Goodwin: Sisi angol szerelme – Mint romantikus: 55% a keretnél több a történelem, de eseménytelen és érzelmileg is szegény.

Szubjektíven: 50% hiányzott valami csavar, és nem hozott kiemelkedő karaktereket sem. Kár.