Nyomozós, misztikus, klánok közt rivalizáló.
Lan Wangji és Wei Wuxian tovább folytatják a nyomozást, miközben egy másik, régi rejtélyt is sikerül megoldaniuk. Egy híres kultivátor sorsát rég homály fedte, és egy szellemvárosban az ő történetének végére is rábukkannak. Megmentik a tanoncokat, és a nyomokat követve együtt térnek vissza a klánok közé. Ott azonban a felfedezéseik egyre mérgesebb viszonyokat szülnek: mindenki félti a maga hatalmát, és nem akarnak szembenézni azzal, mi vagy ki fenyegeti őket. Wuxian titkára is egyre többen rájönnek: a fogadott testvére kezdi a sort, de mások is felismerik, hogy Yiling pátriárkája visszatért. Az ő személye is vitákat generál. Hiszen egykor a hírhedt férfi sem volt rémmesék tárgya, hanem egy szépreményű ifjú kultivátor, aki Lan Wangji oldalán szörnyeket is legyőzött – az akkor vezető Wen család pedig megtorlásba kezdett, és ezzel elindították az úton, melynek végén a démoni kultiváció nagymestere lett belőle.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Minden folytatólagos benne, így előzmények ismerete nélkül nem érdemes nekiállni elolvasni ezt a részt. Az csak egy dolog, hogy ugyanazt a nyomozást folytatják, amit abban megkezdtek. Hogy azt a harcot kell befejezni, amit a szellemvárosban elkezdtek. De a karakterek története és kapcsolatai, maga a világ is érthetetlen, ha valaki nem az elején kezdi.
Utána sem lineáris az építkezés. Vannak fejezetek, melyek visszavisznek a múltba, és tovább mesélik a történetet, hogy Wei Wuxian miért lépett egy olyan mágikus útra, amit még a családja is démoninak és mocskosnak tartott. Az önmagában is egy kalandos és izgalmas történet, a jelen részben még jobban is követhető, mint a jelen eseményei. Van benne szörnyvadászat, mágia és egy kezdődő viszály egy zsarnoki kultivátor klánnal – a jelenből pedig tudjuk, hogy ez mihez vezetett.
Igaz, a válaszokat még most sem kaptam meg. Wuxian egy lázadó alkat, de jószívű és semmilyen rossz szándék nincs benne. Nem nézi jó szemmel, hogy a leghatalmasabb klán zsarnokoskodik a többiek felett, de ezzel az érzéssel nincs egyedül, ezért nem kellett volna kitaszítani. Inkább hősiesnek mutatja a történet a múltban. Vagyis, az még mindig rejtély, hogy lett belőle kitaszított.
A jelen pedig belesodródik egy nagyobb történetbe, a klánok közti viszályok és harcok forgatagába. Ez volt az a rész, ahol teljesen el is vesztettem a fonalat. Hiába van a kötet elején egy kis összefoglaló a különböző klánokról és tagjaikról, képtelen voltam megérteni, ki kicsoda, mit akar és miért is veszekednek? Valahol jó, hogy ezzel is foglalkozott a szerző, mert az eseményeket nagyobb színtérre viszi, nem csak két kultivátor nyomozása és kalandjai lesz a sztori, hanem valami nagyobb ívű, ami mindenki sorsát meghatározza. Csak éppen ennek a résznek nincs veleje, és jól össze is zavart.
(Bízom is benne, hogy a világépítés a továbbiakban inkább a mágiára koncentrálódik, és nem a klánok között kell megtanulnom navigálni. Akkor ugyanis szenvedni fogok.)
A szereplők jellemfejlődéséről nem lehet beszélni. Lényegében ugyanaz a karakter Wangji és Wuxian is, csak éppen beindul közöttük egyre erősebben a bromance. Korábban ezt inkább csak sejtette a sorok között a szerző, most viszont egyre inkább valóság lesz. Wangji karakterében még íve is van, a múltból egyértelműen látszik, hogy mit jelentett neki a másik.
Még nem ábrándultam ki, olvasom tovább – csak kérem, ne legyen több klán és politika!
Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2. – Mint fantasy: 75% egyre több érzelemmel operáló, érdekes világú, kalandos történet.
Szubjektíven: 70% a középső szakaszban elvesztem: milyen klán, ki vezeti, mit akarnak?