Múltat megismerő, bocsánatot nyerő, önfeláldozó.

A kamasz Wuxian fogadott testvérével menekült, de visszafordultak, és szembesültek vele, mit tettek a családjukkal. Bosszút fogadtak, miközben vadásztak rájuk. Nem kevés veszteséggel, de végül az ő oldaluk győzött, és a klánok végre felkeltek a Wen család diktatúrája ellen. Újra felépülhetett a klánjuk hatalma, és Wuxian egyre félelmetesebb hírre tett szert a démoni kultiváció űzésével, amivel egymaga hatalmasabb volt, mint a kultivátorok tömege. Ám a béke nem jött el: a többi klán vérszemet kapott, és a Wen család teljes eltörlésébe kezdtek. Még aki a szövetségesük volt, azt sem kímélték. Wuxian pedig odaállt a kitaszítottak és tönkretettek mellé, maga mellé vette őket, Yiling pátriárkája lett a védelmükben. Sorra vesztette el a kapcsolatait, félni kezdtek tőle, és rásodorták arra az útra, ami a kivégzéséhez vezetett. Most vissza kell térniük a hegyre, és mindenkinek szembenézni azzal, mit tett és kitől várhatnak segítséget, ha meg akarják fejteni, most ki gyilkol.

Érdekes megoldás, hogy az előzményeket nem a történet elején kapjuk meg, és nem is az alapsorozat után, egy kiegészítő kötetben. Xiang Tong Xiu már az eddigi kalandok közepette is mesélt a múltról, de most az kerül fókuszba.

Szerkezetileg megvan az indoklás: egyrészt, ez nem szokványos, és ettől érdekes. Másrészt, pont a végjáték előtt varrja el ezzel a szálakat, és készít fel minket a végjátékra, amikor szembesülhetünk a sorozat gonoszával, és az ő tetteinek az indoklásával. Ez az a pont, ahol Wei Wuxian tényleg visszatérhet az életbe, és a klánok szembenézhetnek azzal, hogy ki volt ő életében, mit hibázott, de velük együtt. Mert nem véletlenül tette sosem, amit.

Ez a rész adja a teljes indoklását annak, kivel milyen a kapcsolata, és milyen sérelmek miatt viselkedtek úgy vele, ahogy. Mindennek itt van az indoklása, és kalandosan végigmegyünk az eseményeken, amelyekben épp annyira vannak harcok és mágia, mint személyes sérelmek és harcok, tragikus félreértések és sok tragédia. Bár izgalmas, és akció, mágia is bőven akad a kötetben, nekem az emberi tényező volt az, ami legjobban tetszett.

Eddig nem értettem, hogy lehet, hogy Wuxian simán az egyik legnemesebb, önfeláldozóbb karakter az egész sorozatban, mégis ő lett minden mese gonosza. Most megtudtam. Nem volt ő rossz soha, csak másként mert gondolkozni, mint a többség. Nem asszisztált egy újabb diktátor születéséhez, miután egyet sikerült megdönteni a segítségével. Nem ment bele egy teljes klán kiirtásába a vezetőik hibái miatt – ő az, aki védelmébe vette a gyengéket és elesetteket, ezért pedig kitaszították. A politika helyett a tiszta erkölcsöt választotta, volt ereje visszavágni, amikor ellene törtek – így vesznie kellett.

De Wuxian nem egy hibátlan hős. Hibázott, tragikus veszteségek érik és az erő is kezd elszabadulni benne. De ettől emberi, és még nagyobb az áldozat, amit meghoz. Azt is érdemes megfigyelni, hogy törik meg egyre jobban. Hol van már a büszke, tréfálkozó és könnyed ifjú? Ez a kötet egy halálmenetelés, de a végén visszaérünk a jelenbe, és a klánok is szembesülnek sok mindennel. Van esély a megváltásra.

A világot nem igazán bővítette ez a rész, inkább kerek egésszé tette. Emberibb volt, fájdalmas és szórakoztató egyszerre, miközben végre átláthatóvá tette a klánokat, a játszmákat, amelyek az első kötetben túl soknak bizonyultak nekem. Most érzem azt, hogy végre átlátom, és értem ezt a világot, klánokkal és mágiával, emberi kapcsolatrendszerrel együtt.

Talán eddig a kedvenc részem: kalandos, tragikus, érthetővé tesz mindent, kevés bromance.

Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3. - Mint fantasy: 90% teljessé teszi a történetet, fokozza az érzelmeket, és a végjátékhoz vezet.

Szubjektíven: 90% most válik kerekké a történet, és lehet igazán érteni a szereplőket. Emberi.