Mágikus, lázadást kezdeményező, útválasztó.

Az emberek és az elfek egymás mellett élnek – ahogy ők nevezik magukat: egyszerű rhunák, és az isteni fhrey. Az emberek úgy tudják, egy fhrey nem csak halhatatlan, de győzhetetlen is. A számukra kijelölt helyen élnek, a határokon nem kelhetnek át. Engedelmeskednek, sokan rabszolgák fhrey nagyurak szolgálatában. Raithe háborús veterán apjával kel át a határon – az éhezés elől menekülnek, és keresnek új otthont. Egy fhrey úr nekik támad, és végez a fiú apjával – Raithe pedig az elfre támad, és kis segítséggel sikerül legyőznie. Egy legenda születik így meg: az istenölő Raithe legendája. A fhrey nagyon is tudja, ezt nem hagyhatja annyiban. Az emberek többen vannak náluk – megindul a bosszúhadjárat, ami majd megváltoztatja a világot. Mert egy csoport fhrey kihasználná az alkalmat, hogy politikai rendszert és uralkodót váltson. Mert egy megözvegyült királyné, Perszephoné hallgat egy mágikus képességekkel rendelkező lányra, és Raithe oldalán harcolni kezdenek. A mítoszok kora véget ér, hogy az embereké jöjjön el.

Nem győzöm írni, hogy olyan kort élünk, amikor minden szórakoztatással foglalkozó ember, cég, stb. saját univerzumot és franchise-t szeretne. Michael J. Sullivan is nagyon jó úton halad ahhoz, hogy legyen neki egy. A Riyria történetei összeállnak egy nagy sorozattá, aminek van előzménysorozata is, és ezzel a kötettel egy újabb hosszú sorozat indul, ami ugyanabban a világban játszódik, csak durván 3000 évvel korábban.

Még szeretem is az ilyesmit: amit az alapsorozatban történelmi tényként kezelnek, most meg lehet nézni, milyen volt igazából. Vannak ismerős nevek, események – csak még az eltelt 3000 év rárakott történetei nélkül. Szerintem mindig izgalmas, amikor egy szerző azt mutatja meg, hogy mi van a legendák mögött – vagy éppen fordítva, miből milyen mitológia épült (Sanderson a Ködszerzet-ciklusokkal ezt csinálta meg.)

Ez nem elijesztés! Nem kell ismerni az univerzumot! Egy új kezdet, új szereplők: tökéletesen alkalmas arra, hogy valakinek az első Sullivan regényélménye legyen. Aki esetleg ismer tőle más történetet is, ad plusz élményt, de olyan előismeret nem kell, ami nélkül ne lehetne érteni mindent tökéletesen.

A történet több szereplő szemszögéből van elmesélve, így több kalandot és izgalmat kapunk. A szálak pedig kezdenek összeérni, és egy nagyobb eseménysorrá összeállni. Az egyéni küzdelmek elvezetnek egy olyan útra, ahol már nem csak a személyes boldogulás a tét, hanem az egész nép sorsa, a fennálló világrend megváltoztatása.

Egyre összetettebb a kép, ahogy több szereplőt és mélyebben megismerünk. Az emberek és az elfek kapcsolatán túl a népeken belül is van megosztottság – így egy olyan rendszert kapunk, amiben vannak egyéni kalandok és mágia, kisebb és nagyobb politikai viszályok és harcok, egyre nagyobb harcok, a végére már szinte háború.

Szeretem, ahogy Sullivan egyre színesíti a bemutatott világot és a szereplőit. Nagy kedvencem lett Suri és az elfek hatalmi belügyei – ki ül a trónon, mi van a mágiával és hasonlók. Pedig nagyon az embereknek drukkolva kezdtem olvasni, aztán már inkább az kötött le, milyen politikai rendszer van az elfeknél, hogy rekesztenek ki egész csoportokat, sé ez milyen döntésekkel fog járni. Éljenek a lázadók, több szinten is!

Azért vannak olyan kérdések, amelyek még megosztanak. Amilyen jól felépíti a világot Sullivan, egyes hőseiről lennének kérdéseim. Raithe milyen korú? Fejben valahogy közelebb érzem Surihoz, de ő Perszephonéhoz vonzódik… Hát, nem tudom.

Még van belőle bőven történet, remélhetőleg olvashatjuk majd magyarul is, de legközelebb Riyria előzménykötet jön. Most várom azt is.

Sullivan: Mítoszok kora – Mint fantasy: 85% okosan csavarodó történet, emlékezetes karakterek, az univerzumba épül.

Szubjektíven: 75% bár nem mindenki sorsa szimpatikus, szórakoztatott és lekötött. Folytatás?