Fülszöveg: 

Az ​emberek és a hitehagyott fhreyek törékeny szövetségének sosem látott tűzpróbát kell kiállnia. Az emberklánokat csak Perszephoné vasakarata és hatalmas szíve tartja vissza attól, hogy egymás ellen forduljanak, míg a gőgös fhreyeket szinte semmiben sem korlátozzák. Vezérük, Nefron ugyanis saját aljas tervével van elfoglalva, amit egy kierőszakolt friggyel akar megpecsételni. A nász pont azt döfné hátba, akit Perszephoné a legjobban szeret: Raithét, az Istenölőt.

A fhrey nagyurak felsorakoztatják a hadseregüket és a varázslóikat, hogy leverjék a lázadást. Az emberek azonban nem állnak készen a harcra, a soraikat megbontó új összeesküvések veszélybe sodorják mindazt, amit eddig felépítettek. Azonban a sötétség idején, amikor minden elveszettnek látszik, új hősök születnek… de vajon milyen iszonytató árat kell fizetni a segítségükért? Az emberek és az istenekhez hasonlatos lények kíméletlen akarata egymásnak feszül. Elérkezett a háború kora.

Szerintem: 

Mivel olvastam az alapsorozatot, onnan lehetett tudni, hogy egyes, most nyitott kérdések hogyan érnek véget. Tudjuk, mi lesz a háború vége. Tudjuk, hogy melyik férfi felesége

lesz Perszephoné. Ennek ellenére azt vettem észre, hogy falom az oldalakat.

Izgalmas, és megint egy jól felépített regény. Benne van a készülődés a háború, a politikai helyezkedés, majd jönnek kíméletlenül az elfek és kibontakozik az első nagy csata.
Imádtam, ahogy több kiemelt szereplő is megkapja a maga tetőpontját, és a háború viharában meglépheti a maga nagy tettét. Több egészen epikus is van közte – legyen az a bosszú a legyilkolt szülőkért, vagy egy megjövendölt nagy tett, amit annak kell végrehajtani, aki a legesélytelenebbnek tűnik. Igen, ebben a kötetben van Gifford világ sorsát eldöntő futása.
Sikerült a szerzőnek az, hogy a csata egészét átlátjuk, a két oldal egy-egy eseményét és szereplőit külön is megragadva. Követhető, izgalmas, változatos. A csatajelenetekbe hajlamos vagyok elveszni és nem átlátni az egészet, de itt nem volt ezzel gondom.

De az elf – ember összecsapáson túl az egyes szereplők lelki útja is érdekes volt, ha sokak esetében tudtam is, milyen döntést fognak hozni. Sullivan még ezek mellett is tudott meglepetést okozni – logikusnak érzem, hogy Raithe-nek meg kellett halnia, hogy Perszephoné anélkül mehessen férjhez, hogy azzal mindkettejük életét megmérgezze. De az, ahogy feláldozta magát, és még a sárkányban is megmaradt a nőt szerető fele, szívszorító. De Sullivan jó a finom előre utalásokban, végzetszerű kis epizódokban is, amik szintén szívtörők: mint amikor Suri és Raithe arról beszélnek, hogy milyen állatok lennének. Raithe azt mondja, valami olyan, aminek szárnya van. Nem véletlen, hogy sárkány lesz majd a lelkéből…

Élveztem a könyvben, hogy megvannak a hősei, de vannak a rafináltabb, tervező figurái is, akik alakítják az eseményeket. Malcolm részei ütöttek, de Nefron is egyre izgalmasabb számomra. Messze nem az a jó herceg, aki csak a népe sorsán akar javítani. Malcolm remek jellemzést ad a hercegről, de Malcolm különben is tisztábban lát nagyon sok mindent, mint a szereplők többsége.

Követhető, jól elmesélt, jó tempójú, szórakoztató regény. Sullivan stílusába még az is belefér, hogy mindezek mellett olyan egysorosokat ad a szereplők szájába, hogy azok külön is vehetők, tartalmasak. Több ilyen volt benne, de talán a tragikus pontja miatt Perszephoné szavai a sírnál maradtak meg legjobban. Arról, hogy a férfinak csak egyszer kellett feláldoznia magát, míg a nőnek…

Tetszett, ahogy a mágiából is kapunk egy jóval nagyobb szeletet. Eddig csínján bántak a képességeikkel, de az ostromnál mindenki beveti, ami csak rendelkezésére áll.

Nálam azért is emlékezetes, mert a vége egyszerre diadal és tragédia. felemelő, de egyeseknek végtelenül szomorú is. Amennyire pl. az alapsorozatban kiakasztott egy bizonyos szereplő halála, itt valahogy helyénvalónak érzem, ha sajnálom is a férfit.

A végszó alapján Sullivan meséli még tovább is, én várom is. Ez az a sorozat, amit kötetről kötetre jobban szeretek.

Idézet: 

– Ha valamilyen csodával határos módon győzünk holnap, vagy ma éjszaka, honnan tudhatom biztosan, hogy valóban te rendezted így a dolgot?
– Ha elfogadod a követelésemet, akkor ma éjjel egy sárkányt látsz majd felemelkedni Alon Rhist romjai közül. Ez a… – megállt, és kis mosoly kúszott fel az ajkára. – … ez a Gilarabrwn kivédi a fane támadásának nagyját.
– A nagyját? És a többivel mi lesz?
Malcolm a keleti égre mutatott.
– A Gula-rhunák elintézik.
Nefron a fejét rázta.
– Az lehetetlen. A tüzet nem gyújtotta meg senki.
Malcolm hitetlenkedve húzta fel a szemöldökét.
– Komolyan? Épp most mondtam, hogy egy sárkány fog felemelkedni a törmelékből, és megvívja helyetted az ütközetet, de te a gula hordában nem hiszel?
– Na jó, az egész lehetetlen.