Háborús, forradalmat vezető, szövetséget építő.

Darrow vesztett: Árész halott, őt a legnagyobb ellenfele egy dobozba zárta és a padlóba süllyesztette, miközben fogalma sincs arról, hogy mi történt a kevés megmaradt barátjával és a nővel, akit szeretett, de akit az igazság elmart mellőle. A végre készül, amikor az átszállítása közben a Vonyítók rátalálnak, és kiszabadítják. Fizikailag és szellemileg is fel kell szívnia magát, újra össze kell raknia magát, hogy a forradalom élére állhasson, és megdönthesse a Társadalom fennálló rendjét. Ehhez nem csak Sakállal és a Császárnővel kell háborúznia, de el kell vinnie a szabadságot az Obszidiánoknak, miközben Musztángot is meggyőzné, hogy bízhat benne és szerethetik még egymást. A háború azonban kegyetlen döntésekre kényszerít mindenkit, és Darrow vesztét is okozhatja, hogy minél többeket akar megmenteni.

Bár tudnék szubjektíven nézni erre a sorozatra, de úgy sem megy, hogy már aludtam párat, miután végére értem a kötetnek. Ahogy belegondolok a cselekménybe, meg a karakterekbe, már el is kap a lelkesedés és nekiállok rajongói levelet írni.

Amit gyorsan le kell szögezni: nem fog menni előismeret nélkül! Bár a történet maga érthető lenne előismeret nélkül is, hiszen egy forradalom robban ki és kell győzelemre vinni, a karakterek közti kapcsolatok, a Társadalom felépítése, és a fogalmak nem lesznek meg a semmiből. Ugyan Brown pár emlékeztetőt beletesz, de ezek annak kevés lesz, akinek nem hoz vissza emléket az, hogy belebújnak a lóba, vagy együtt ostromolják a Fellegvárat, acélesőt zúdítanak a Marsra. Ahogy azt sem fogja megint elmagyarázni a könyv, mit jelent Vörösnek, Rózsaszínnek vagy Aranynak lenni. De különben is: tessék az egész sorozatot elolvasni!

Nagy heppem, hogy legyen karakterfejlődés. Darrow a folyamat végére ér – már az Arany háborúban kikristályosodott, milyen férfi lesz, hogy lehet egyszerre Arany és Vörös. Ő már készen van, most csak azzal viaskodik, hogy amikor kell, gyilkos, amikor kell, megmentő legyen. A két szerep ütközik, nem is mindig értenek egyet abban, kit kellene megmenteni vagy kit kell azonnal halálra ítélni. De Darrow azért is olyan szerethető, azért több, mint egy átlagos Arany, mert ő a szívében mindenkinek ad esélyt, és elsősorban megmenteni akarja a többieket. Olyanoknak is ad még egy esélyt, akik komolyan ártottak neki és elárulták. Ez is kell ahhoz, hogy nyerhessenek, esélyük legyen valami emberibb világot létrehozni. A könyvben ki is mondják: Árész sisakját Sevro örökölte, de a szívét Darrow.

Sevro, ő az, aki a legtöbbet változik. A hűséges Kobold, aki most többek között hadat vezet, Darrow hű harcosa, a kötet bohóca, de mellette szerelmes is lesz, és megtanul megbocsátani is. Amit Darrow hirdet, az újabb esély – Sevro megtanulja és alkalmazza. Az apja gyilkosát menti meg és ezzel hozzájárul, hogy az lehessen a végkifejlett, ami.

Talán már írtam is, de azért is szeretem ezt a sorozatot, mert nem csak a hősei, a rosszak is összetett és zseniális figurák. A császárnő, vagy éppen a Sakál. Aranyak, kemények, harcosok és gyilkosok. Méltó ellenfelet kap itt mindenki. Minden téren háborúznak, és ebben a regényben éppen annyira lehet élvezni a csatákat, viadalokat, mint a stratégiát és cselvetéseket. Érzelmi téren talán kevesebb van benne, de ebbe nem is kell több szerelem.

Bővíti a regény világát is: most megnézhetjük a távoli bolygók Arany lakosságát is, ahogy a Luna is feltárul. Logikus, rendezett és borzalmas világ ez, amibe bele tudok veszni.

Talán a humora mocskosabban van beleírva, mint szeretném, de itt még azt is tudtam szeretni.

Méltó befejezése az alap trilógiának – a folytatásnak meg már magyarul is nekieshetünk �

Brown: Hajnalcsillag – Mint akció sci-fi: 95% lassabb kezdés után kaland és akció orgia, humorral és jellemekkel.

Szubjektíven: 100% elfogult vagyok és pont. Szeretem a szereplőit, a történetét, a humorát is.