Sorozatgyilkos utáni hajsza, rendőrös, családi életet kezelő.

Ainslie életét meghatározta, hogy még gyerekként elvesztette a bátyját. Az anyja nyomására a bátyja álmát igyekezett valóra váltani: papnak tanult, doktorált. Az anyja halála után azonban nem maradt a rendben, letette a papi gallért, és civil életet kezdett. A rendőrségen kötött ki, ahol hamar sikeres nyomozó lett a gyilkossági osztályon. Elvett egy kedves nőt, családot alapított. Ő volt az, aki Miami rettegett sorozatgyilkosát rács mögé juttatta. A karrierje mégsem halad – egy hibát elkövetett. Viszonyt kezdett egy beosztottjával, aki aztán nagyon magasra mászott a ranglétrán, és a nő bosszúból gáncsolta, ahol tudta. Most is lenne munka, Ainslie a szabadságát is kivenné, de az a régi ügy visszahívja. A kivégzése előtt Doil neki vallaná be a bűneit. Mindent el is mond, csak egy gyilkosságot tagad. Az egykori szerető szüleinek meggyilkolását nem ő tette – Ainslie pedig elővesz a régi aktákat az igazságért.

Arthur Hailey szívesen elmerül egy-egy szakma és belterjes világ titkaiba, hogy aztán az olvasóit bevezesse azoknak a más, mellettük levő univerzumoknak a titkaiba. Bankemberekről, a repterekről is írt már. Az egyik legsikerültebb regényének ezt, a Detektíveket tartjuk, amely nem csupán a rendőrség belügyeibe nyújt betekintést, de krimiként is csavaros és leköti az embert.

Kezdjük talán azzal, hogy képes szélesebb képet adni a rendőrség életéről. Itt nem csak a nyomozókat látjuk, a tényleges rendőri munkát. Hanem azt a politikai hátteret is, ami meghatározza a kinevezéseket, beosztásokat. Minden valaminek a függvénye, és a kapcsolati tőke halmozottan értékes. Ha valaki nem olyan tehetséges, de jó embereket ismer, sokkal magasabbra juthat, mint a szakma legjobbja, aki nem foglalkozik a politikával. Igazságtalan? Az. Ainslie a saját bőrén is tapasztalja, hogy nem a teljesítménye az egyetlen értékmérő. Közben olyan financiális kérdések is felmerülnek, mint a fizetés, a túlórák és hasonlók. Igen, van izgalmas nyomozás és csavarok, de Hailey alaposan feltárja azt is, milyen rendőrnek lenni gazsasági, társadalmi szemszögből is.

Aztán, az ügyek. A sorozatgyilkos és a régi ügy csak egy a többi között. Azzal is életszerű a történet, hogy nem érnek rá egy ügyre ráülni. Folyamatosan történnek események, és csak azok mellett lehet régi kérdésekre is új válaszokat adni. Párhuzamosan nyomoznak, összedolgoznak és teljes spektruma itt van annak, ahogy a nyomozásokat meg szokták írni: bizonyítékokat vizsgálnak meg, kihallgatnak embereket, tényeket halásznak elő régi adattárakból és iratokból. Elméletet állítanak fel, amit igyekeznek igazolni.

A regény erősségei a karakterei és a borzongatás faktor. Ainslie több szempontból példakép, és izgalmas a múltja is. Tanult ember, akinek megnyílnak a társai és a környezetében levők. Magas az erkölcsi mércéje, de ez nem jelenti azt, hogy ő maga nem hibázna. Az nagyon nem szép, ahogy a csinos kollégával viszonyba bonyolódik. Ahogy hanyagolja a családját, noha szereti a nejét és a fiát is. Csak amikor dolgozik, rákerül a szemellenző, és mást nem vesz észre. Amitől jó nyomozó, a magánéletében teher. De ettől hiteles és emberi a karakter.

Az ellenfele pedig kellően ördögi mellette. Tetszett, hogy Hailey az ő útját és megrajzolja, és átérezhető, miért vált ilyenné. Botrányosan kemény szálakat dob be, pl. gyerekbántalmazást, a családon belüli erőszak széles palettáját.

A jelenetek filmszerűen pörögnek, sok a párbeszéd és a leírások nincsenek túlírva. Így is ok.

Tetszett a sztori, a karakterek, még a stílusa is. Ez a kedvenc regényem a szerzőtől.

Hailey: Detektívek - Mint krimi: 90% összetett képet ad a rendőri munkáról és politikáról, miközben szórakoztat.

Szubjektíven: 75% Ainslie kedvelhető hős, de nem hibátlan. Az ügy is jól bonyolódott, ok.