Mágikus hatalmakkal küzdő, háborút megakadályozó, útválasztó.

Moszkva megmenekült, de a tömeget Konsztantin a lány ellen hangolja, akik boszorkányként akarják Vászját megégetni. A pap azt hiszi, ezzel véget vethet a látomásoknak, és visszatérhet az egyszerű hitéhez. Morozko azonban nem hagyja cserben a védencét, és pokoli alkut köt az ikrével, a medvével, aki a lány megmentéséért cserébe szabad lehet, és a testvérét is börtönbe vetheti. Vászja hiába menekül meg a máglyáról, látja, mennyi erő fordul most az országa és a szerettei ellen: a medve káoszt és szenvedést hozna el, szolgájává teszi a papot is, és véres útját találja meg annak, hogy a szellemek és természetfeletti lények élhessenek. A tatárok pedig háborúra készülnek, és a nagyherceg, Vászja sógora egyedül egyik fronton sem győzhet. Vászja Morozko kiszabadítására indul, és közben sok mindennel szembenéz: a saját érzéseivel, a származásával, és a döntésekkel az életéről, amelyeket most kell meghoznia.

Eddig is jól kijöttem ezzel a sorozattal, de a végére érett be igazán a regény. Teljesebb a világa, kalandosabb, felnőttebb és még az üzenete is korrekt. Azon sorozatok egyike, amelyekben a szerző jobb a végére, mint az elejére.

Nézzük csak pontonként!

1: a világ felépítése. Nem éri be az eddig beletett természetfeletti elemekkel, további ismereteket és lényeket kapunk. Nem csak új szereplők, képességek, de a korábban feltűnt alakok története is szélesedik. Arden eltalált egy olyan helyzetet, ahol történelmi és fantasy elemek is szépen működnek egymás mellett.

Van egy szellemvilág, ami kihalni kezd az emberek elvesző hite miatt. Van az emberi oldal, a maguk politikai játszmáival és változó vallásával. A kettő együtt alkot egészet, és külön-külön is megállnak a lábukon, de együtt alkotnak rendszert. Ha az oroszok fenn akarnak maradni, két fronton kell háborút nyerni: mágikusan és a világi fenyegetéssel szemben is.

2: a cselekmény bonyolítása. Helyenként talán szellős, de nem annyira, hogy ne pörögnének az események. Íve van annak, ahogy Vászja meghozza a döntéseit, és minden téren magára talál, majd harcba száll. A szerelmi életében, a mágiában, a világi oldalon is harcolnia kell, de itt már elkötelezi magát és szövetségeket köt. Nem egy magányos hős, egy kitaszított lány, hanem önálló erővel rendelkező entitás, aki próbákat áll ki. Sereget gyűjt, mitikus és emberi szövetségeket köt, háborúzik, megéli a hatalmát és a szerelmét. Kalandjai vannak. Közben a regény mégsem csúszik át romantikusba, megmarad fantasy kalandnak, amit szerettem benne.

3: a szereplői többek fekete-fehér alakoknál. Ugyan el lehet dönteni, ki melyik oldalon áll, de nem olyan egyszerű, hogy valaki jó vagy rossz. Mindenkinek megvan a hite, a félelmei, amelyeket megértet a szerző és indokolja, miért úgy lépnek, ahogy. Nagy kedvencem volt, ahogy a medve sem simán rossz, van egy érzékeny oldala. Ahogy a művészt szereti Konsztantinban. (Igen, az különösen tetszett, ahogy a medve – Konsztantin kapcsolat sötét tükre Vászja és Morozko kapcsolatának.) Mindenkinek van esélye kijavítani a hibáit, megjavulni. Mindenkinek több oldala van – ahogy a hős hibázhat, a rossz is lehet hősies.

4: amit a normákról és nőkről mond. Mert itt a nők ketrecek lakói, tornyaik foglyai. Olga nagyjából boldog ebben, de a húga és a lánya nem. Rajtuk keresztül itt van az, hogy Vászja nem csak azért került volna máglyára, mert mágikus. Hanem mert nem nőként viselkedett.

Plusz, ez a tolerancia regénye is, az egymás mellett élésé is. A győzelemhez az kell, hogy ember és másvilági megbéküljön. Szórakoztató, de üzenete is akad.

Arden: A boszorkány éjszakája – Mint fantasy: 85% bővíti a regény világát, árnyalja a hőseit, van modern üzenete és kaland is.

Szubjektíven: 80% a kedvenc részem a sorozatban. Jó a története, és nem fekete-fehér. Átjött.