Régi titkot körbejáró, baráti körös, kamaszos, féltékenykedő.

Egy kisvárosba új család érkezik. Zenészek, szépek és vonzóak. Apa, anya, két fiú és egy nevelt lány. Ellen a vonzáskörükbe kerül, és a lány, Sasha a legjobb barátnője lesz nagyon hamar. Ám mindent felbolygat, amikor a nagyobb fiút azzal vádolja a baráti kör egyik tagja, hogy megerőszakolta. Daniel börtönbe kerül. 10 évvel később, a büntetés letelt, Daniel felbukkan a környéken. Sasha eltűnik, és Ellen aggódni kezd, mi van, ha Daniel elkezd bosszút állni azokon, akik börtönbe juttatták. Már a börtönből is írt nekik, és hazugsággal vádolta a lányokat. Ellen kénytelen szembenézni a korábban történtekkel, a maga szerepével, és feltenni-e a kérdést, helyesen döntött-e 10 éve.

Az ellenszenvem nem a regénynek szól, inkább a cselekményének és annak a három kis hazugságnak, ami a címbe is belekerült. Annyira irritál, amikor valaki ártatlanul szenved és még rendes kárpótlást sem kap! Ez egy ilyen regény.

A cselekmény két idősíkon játszódik, váltott nézőpontban. Egyrészt, a jelenben vagyunk, amikor Ellen a barátnőjét keresi és nyomozgat Daniel után, akit gyanúsítottként kezel. Emberekkel beszél és egyre paranoiásabb. Ez a sík tetszett jobban, mert itt vannak meglepetések. Ahogy a nő látni kezdi, ki milyen igazából, és sokan hogyan csapták be magukat a múltban. Lassan, de az igazság felszínre kerül.
A másik síkon a múltba megyünk vissza, amikor kamaszlányok barátkoztak, szerelmesek lettek és végzetes hazugság hálóba ragadtak, aminek áldozatai is lettek. Ez egy kamaszos, bulváros vetület, aminek rosszat tett az is, hogy eleve tudjuk, mire megy ki a játék. Már a regény elejéből tudjuk, milyen ítélet fog születni a bíróságon. A jelen kiegészítéseként lehet érdekes, hiszen a múltban látjuk, mit élt át Ellen, mit gondolt. A jelenben pedig jönnek az olyan tények és infók, ami miatt a múltat át kell értékelni, ha az nagyon nehéz is.

A végére kapunk egy elég nagy csavart, amikor kiderül, kik voltak a regény nagy intrikusai. Az némileg dob rajta, de mégsem tetszett a vég. Nem éreztem úgy, hogy a felelősök elég büntetést kapnak, és az áldozatok sem olyan szinten kapnak elégtételt, ami járna nekik. Tudom, nincs tökéletes igazság, de itt sokan és annyit szenvedtek, hogy nagyon nem érzem egyensúlyban a mérleget és ez lehúzta a könyv utóízét.

A végét leszámítva kényelmes a tempó, és a történet nőies is. Sokalltam a kamasz szálakat, a sok érzelmet és féltékenységet, miközben egyes érzelmi rugókat mégsem vesézett ki a szerző. A kis kamasz szerelmek és bosszúk itt vannak, de a negatív és káros érzelmek mélyére nem jutunk el. A regény gonosza miért lett olyan féltékeny és pusztító? Ameddig elmegy, azt nem indokolja egy kamasz féltékenység. Vagy csak simán szociopata és fogadjuk el ezt?
De Ellen és Sasha kapcsolata is megér egy misét. Sasha részéről érthető, mit jelentett neki ez a kapcsolat, mire használta. De Ellen megszállottsága… miközben fiúk tetszettek neki, és heteroszexuális kapcsolatai voltak, nem egyszer az ötlött fel bennem, hogy valójában Sasha a szerelme. Ahogy féltékeny a kapcsolataira, ahogy tapad rá, az már beteges volt.
Elméletben Olivia kiemelt karakter még, de neki nagyon sovány a története. Az anya, aki hinni akar a fiában, de meginog. A múltban neki is volt egy hazugsága, ami tragikus folyamatokat indított be, de ezt leszámítva inkább elszenvedője, mint alakítója az eseményeknek. Daniel és az öccse, Nicholas halványak és alig jellemzettek hozzájuk képest.

Szövegében, cselekményszövésében is női thriller. Egyszer el lehetett olvasni.

Marshall: Három apró hazugság - Mint thriller: 55% női nézőpontú, érzelmekkel operáló regény, idősík-ugrásokkal feldobva.

Szubjektíven: 50% a hősnőt nem szerettem meg, és a vége sem tetszett. Nagyon nőies is lett.