Cirkuszos, beépülős, nyomozós, nővéres.

Emma szenved vidéken, és ezt az apja is észreveszi. A húgához küldi Budapestre, ahol éppen a Barnum társulat érkezése tartja izgalomban a fővárosiakat. Emma számára ez azért is fontos, mert a barátnője a társulat tagja. Meg is döbben, amikor levelet kap, hogy kerülje messze a cirkuszt és ne látogassa meg az asszonyt. Mili és Richárd is bajt szimatolnak, de mivel a báró még gyógyulófélben van a sérüléseiből, a lányoknak kell beépülni, és kideríteni, mitől retteg Emma barátnője. Mili, Emma és Márika a cirkuszban aztán nem egy titokra bukkannak, és Emma új hódolói is okoznak kellemetlen/kellemes perceket a társaságnak. Tolvajok és rejtélyek, vőlegény-jelöltek feltűnése közepette a nővérek mindent kiderítenek.

De jó volt visszatérni a sorozat világába! Most is gyorsan beszippantott, és igazán különleges helyszínt is kaptunk benne – a kedvelt szereplők visszatértéről nem is beszélve.

Így kell értelmesen folytatást írni. Nem egy zárt történetbe erőszakolt bele a szerző valami újranyitott konfliktust, hanem előtérbe hozta azt a szereplőjét, akinek a sorsa még nem volt elrendezve. Így Emma jön, lát és megleli a boldogságát és jövőjét.

Közben megkapjuk mindazt, amiért a sorozat szerethető:
Kalandos és korrekt krimi szálakat hoz, miközben történelmileg is hiteles. Most is kapjuk a sok lábjegyzetet, hogy mi is lássuk, mennyire a tények köré írta a cselekményt a szerző. A Barnum tényleg volt itt, és nem kevés forrást használt fel Böszörményi, hogy olyannak lássuk, amilyen lehetett.
A történelmi hangulat erős. Nem csak a cselekmény, az olyan részletek, mint a régi elnevezése a tereknek és utcáknak, a ruhaneműk, hanem nyelvében is megidéz egy másik korszakot. A szereplők beszéde úgy régies, hogy az nem zavaró vagy elavult. Hanem egy plusz szín, ami a világépítés része.
(Azon lehet merengeni, hogy olvasás közben kizökkent-e egy-egy értelmezendő mondat vagy kifejezés. Mivel annyira része a világnak, olyan hangulata van, így ezt nem tudom negatívan értékelni. Talán kicsit nehezebb így olvasni, de plusz élményt nyújt.)
A szereplők is hozzák a formájukat. Nagyon bírtam Richárd kitöréseit a betegágyból, de a kedvencem Márika és az ő színes megjegyzései lettek. Nagy karakter az a lány, és most is övé a legjobb beszólások. Továbbra is nagyszívű, talpra esett és szimpatikus.
Romantikus, de a századelő stílusában. Visszafogott, gyakran inkább csak sejtetett és nem kimondott dolgokból kell olvasni. Anno Mili és Richárd között is élveztem a sorok közti érzelmi feszültséget, most Emma kap hasonlót, csak gyorsabban eljutunk a lánykérésig.
Humoros, nyelvezetében és szituációkban is. A mohamedán udvarló minden megjelenése mulatságos, és Márika is mosolyogtat.

Talán csak maga a Barnum Cirkusz, ami engem azért taszít. A freak show szinte undorít. Böszörményi nem ezeket a dolgokat emelte ki, de mivel ez az egyik olyan téma, amitől borzadok, nekem ez is sok volt. Nem fogom megérteni, az embereket miért érdekelték az ilyen testi torzulások, és hogy lehetett őket szenzációkként eladni. Számomra a cirkusz másról szól, így hiába éreztem korrektnek a rajzolt cirkuszi képet, rosszul éreztem magam benne.

Most majd érdeklődve várom, visszatér-e a szerző még e világba. Szerintem vagyunk páran, akik a Richárd – Mili közös nyomozásokat is szívesen olvasnánk, pláne, ha Márika is belefolyik a dolgokba…

Böszörményi: A Barnum-rejtély – Mint történelmi krimi: 80% történelmileg alapos, szórakoztató, jó folytatás és önálló sztori is.

Szubjektíven: 75% maga a Barnum lök kicsit messzebb, de továbbra is alapos, gondos munka.