Hősös, harcoló, idegen világos.

Amerika Kapitány a SHIELD igazgatójaként egy titkos csoportot hoz létre, melyek az emberek szeme elől rejtve keresik a vészhelyzeteket és hárítják el azokat. Több egykori harcostársát beszervezi, de új embereknek is ad esélyt. Még akár olyanoknak is, akik korábban a rosszfiúk csapatát erősítették. Az egyik tag, Sharon több is a számára, mint harcostárs, a magánéletben is párost alkotnak. Most éppen rejtélyes koronák nyomában járnak, melyekkel magát a Sötétséget lehetne visszahozni a világba. Meglepődnek, hogy nem csak egy, több korona létezik, és kezelniük kell a helyzetet. A csapat egyik fele a Földön, a másik a Marson néz szembe az ellenséggel, aki képes a Titkos Angyalok agyát is átmosni a megfelelő eszközzel.

Röviden: sovány. A történet, a cselekmény bonyolítása, a karakterek és az akciók is. Mindegyikből lehetett volna több is. Talán az is közrejátszik, hogy a Fumax kiadványoknál megszoktam, hogy egy-egy ciklust adnak ki egyben, így ez a történet önmagában érthető, csak rövid és nem elég összetett.

Az kevésbé zavar, hogy korábbi események jelentik az alapját. Az elején ezek össze vannak foglalva, így lehetett érteni annak olvasása nélkül is. Szabadon használja a karaktereket is, különféle világok tagjaiból áll össze az Angyalok stábja. Meg különben is, akkora nagy a Marvel univerzum, hogyha minden egyes kötetet és történetet ismerni akarnék, egy élet nem lenne elég, hogy visszaolvassam őket.
Az viszont zavart, hogy senki sem egyéniség. Sok új és régi karaktert mozgat, de egyikük sem jellegzetes vagy/és kimagasló. A képességeiket leszámítva alig lehet megkülönböztetni őket. Bátrak, nagy harcosok, a jó ügy harcosai. Ok, ez egy akciómenet, de akkor is nagyon felszínesnek éreztem, ahogy a szereplők jelen vannak. Van, akik kapcsolatban élnek egymással, ami itt kerül némi csókolózásban, semmi a kapcsolat mélységéből. Vagy, az egyiküket az egyik korona agymossa, tesz szörnyűségeket, és az egész el is lesz felejtve, ahogy lekerül a korona. Különösebben még lelkiismeret-furdalása sem lesz.

Nem vagyok oda a lelkizésért, pláne egy képregényben, de itt annyira egysíkú mindenki, hogy valami kellett volna. Legalább egy kis teret adni a szereplőknek, hogy ne csak a megszokott sablonokat játsszák újra. A nagy hősök, akik mentik a világot – de mellettük kik ők?

A cselekmény sem olyan, amivel jól elvagyok. Nincs igazán nyomozás, csak akció követ akciót. Filmen talán izgalmasabb lett volna, elnézegettem most is, de különösebben nem tudtam belemerülni, ki ver kit éppen.

Poén sem volt annyi, hogy az feldobja és eladja. Pedig, ha már akció, akkor egy-egy jól megválasztott egysoros tudta volna növelni a tetszési indexem. Deadpool is azokkal adja el magát többek között, de ezen angyaloknak az sem jutott.

Végül, a grafika. Nagyon plasztik. Nem néz ki rosszul, de azt sem mondanám, hogy jól. Olyanok a figurák, mint a GI Joe katonák. Drabálisak nem egyszer, és olyan érzetet keltettek, mintha gyurma vagy inkább játékfigurák lennének. Néha a fogakat kivillantó mosolytól a hideg futkosott a hátamon. A fogakat nagyon nem találták el.

Ez lesz a végszó: többet vártam a kötettel. Legalább egy jobb cselekményt, nem csak akciókra épülő kémakciót. Itt viszont csak egymás verését kaptuk, meg egy szálat, amin majd haladhatnak tovább az események.

Brubaker: Mars mentőakció - Mint képregény: 50% akciómenetként működik, de a cselekmény, a karakterek is sekélyesek.

Szubjektíven: 45% a futottak még kategória. Nem túl szép, nem túl izgalmas, de nem is fájt.