Alternatív világos, zombis, antihősös.

Deadpool 2 millió dolláros bevetésre indul. Egy biológiai fegyver alapanyagát kell begyűjtenie az A.I.M. részére, amire a Hidra is feni a fogát. A Vadföld tele van dinókkal, veszélyes elemekkel és egyetlen segítsége a szexi tudós, dr. Betty, aki nagyon nem vevő Deadpool udvarlására. Amikor kiderül, hogy az alapanyag egy másik dimenzió Deadpooljának feje, aki elkapta a zombivírust, a zsoldosban feltámad a túlélési ösztön - nem kellene zombivírussal háborúzni! A fejet haza kell juttatni, így egy dimenzióváltó kaland indul zombi T-Rexszel, vadnyugati hangulattal és sok-sok Deadpoollal.

Kedvenc elvetemült antihősöm újabb kalandjával ismerkedtem meg. Bár sikerült a Deadpool osztag összefüggő történeteit teljesen fordított sorrendben elolvasnom, így is szórakoztató volt. Még az sem zavart, hogy most voltak olyan előzmények itt, amelyekre visszautalnak később, és már ismertem a történetet.

Mondjuk, egy hasonló képregényvilágban megszokott a sok utalás. Ebben a kötetben is vannak olyan képregényekre utalások - elsősorban egy zombis sorozatra - amelyet nem ismerek ugyan, de a megértést nem gátolta.

A cselekmény folyamatosan mozgásban van, és akció központú. Deadpool erőssége nem a taktika, hanem a dolgok közepébe vágás, és akció közben mindig átlátja, éppen mi kell a megmeneküléshez. Változatos ellenfelek vonulnak fel nagyon változatos helyszíneken - ahol aztán lőnek, kardoznak, verekszenek, robbantanak stb. Menekülnek űrhajóval, légballonnal, a lábukon, állatokon... van itt minden.

Van pár visszatérő karakter is, mint az A.I.M. akcióvezetője, aki egy ponton már inkább humoros mellékalakká válik, aki visszatérően Deadpool útjába áll. Ami az elején vicces volt, egy ponton túl már untatott: ha valaki kétszer elárul, meg kellene lepnie, hogy megteszi harmadszor is? Na ugye, hogy nem.

Az univerzumok azonban ötletesek, mások és egyediek. Ahogy a különböző Wilsonok is. A rajzaik stílusában is meg vannak különböztetve, ami nem mindig tetszett. Vadföldet megszokta a szemem, azt szerettem is. Wilson őrnagy világa viszont darabosnak tűnt nekem, és az őrnagy vs. Pool verekedését kifejezetten rossz volt látni. Kb. olyan érzet volt, mint amikor kamaszkoromban lefagyott a Mortal Kombat. (Pedig ötlet ebben a világban is volt, ahogy humor is - Wilson őrnagy sapkáján nem csak Deadpool derült jót, én is.)

Ha már a grafika. A fentieket leszámítva összességében tetszett, de a képregény szexizmusa azért egy ponton már zavart, nem sikerült humorral feloldani sem. Mert az elején visszatérő poén, hogy dr. Betty biodíszlet is, akin a férfiember legelteti a szemét, de a zombivilág...

Mégis, milyen elvetemült nőszemély megy ki zombikkal harcolni pólóban meg bugyiban? A zombi harap, és akkor te is zombi leszel. Még egy idióta is rájön, hogy a kezeslábas a minimum, és próbálsz valami kevlárt vagy páncélt is begyűjteni, hogy ne tudják átharapni a ruhád. De dr. Veronica vonul bugyiban... Nem csak nőként háborít fel, de minimális túlélési ösztönnel rendelkező emberi lényként is.

De a kötet izgalmas, szórakoztató, és Wade szállítja az egysoros poénokat is. Kobakot se kell félteni, és pl. az a visszatérő elem, ahogy a zombikat rá akarja venni, hogy szokjanak le a húsról, azt morbidnak, de viccesnek találtam végig.

Összességében tetszett - csak az a bugyis tudós vs. zombik ne lett volna.

Gischler: Deadpool: Zsémbes zsoldos - Mint képregény: 90% sok akció, a szereplőhöz illő humor és ötletes világok sora végig.

Szubjektíven: 75% a poénokat szerettem, az alternatív világokat is, de a szexizmusát nem.