Hatalmi harcos, szerelembe eső, történelmi, saját ügyért küzdő.

Vlad Dracul nagyon ragaszkodik a hatalmához, és a gyerekeibe is beleneveli, hogy Havasalföld a minden. A házasságából született lány, Lada, aki egy igazi vadóc, nagyon meg is tanulja a leckét. Amikor menekülniük kell, és a törököknél lelnek menedéket, szövetséget, a lánynak akkor is a hazatérés és a harc jár az eszében. Ahogy azonban itt nő fel az öccsével, ez a világ is megkísérti őket. Lada harcos lesz, nem szép és nem engedelmes, de a szultán fia, Mehmed így is szereti őt, amit a lány elkezd viszonozni. Öccse, Radu is a herceg rabjává válik, és a nővérével igyekeznek védeni, hogy megélhesse, mire szultán lesz belőle. Ám egy ponton mindenkinek el kell döntenie, hova húzza a szíve és milyen áldozatra készek ezért.

Hát… nem ezt vártam. Egyszerre jobb is, meg rosszabb is, mint az előzetes elvárásom. Szerencsére nem egy tucat, történelmi köntösbe öltöztetett romantikus ifjúsági, de nem is az a történelmi kaland, ami az oldalakhoz szegezne.

A történet egyszerre táplálkozik a történelmi múltból és alternatív verzió is. Mehmed alakja, akinél többet merített a történelemből. Még utána is olvastam a szultánnak, bár rémlett, hogy Roger Crowley-nál már olvastam róla többet. Itt van az élete célja, a leendő utóda is már, szépen megalapozza a szerző, amiért Mehmed kora egyik nagy alakja lesz.
Igen, a köntös romantikusabb, hiszen a Lada iránti szerelme is meghatározó nála, de ez csak fikció, az ifjúsági rész. Engem jobban érdekelt, ami a valóságban gyökerezik: miért akarta annyira Konstantinápolyt, a fiai születése, ahogy duplán kerül a szultáni székbe, mert elsőre még a testvére a helyére tud lépni.
Ha már a valóság – magyar szemmel van egy alak a történetben, akit furcsa ennyire más szemüveggel nézni. Hunyadi János – nálunk abszolút hős, a nagy törökverő. Az itt is benne van, mennyire nagy hazafi és hadvezér, Lada már gyerekként felismerni, hogy mekkora ember – de gyűlöli, hiszen Ladának Havasalföld az első, míg Hunyadi használná őket a terveihez. Azt meg gondolom nem kell magyaráznom, hogy a törököknél sem baráti serleget ürítenek a neve hallatán. Vagyis, Hunyadi a regény szempontjából ellenség.

Sajnálatomra a regény nagyja ifjúsági, és Lada a központi alak. Ő és a testvére is egy-egy divatos klisét testesítenek meg. Lada a hősnő, aki erős és önálló, aki nem várja a herceget, hanem maga vívja a harcait. Vad, erőszakos teremtés, akit egyszerre lehetett példának látni, de sajnálni is. Visszautasítja a szerelme lánykérését is. Ő tehát a maga útját járja, és nagyon messze van a Disney hercegnőktől. De mennyire boldog így? Úgy éreztem, az ő alakja már átesett a ló másik oldalára. Ok, én se díjazom, ha egy női karakter annyira képes, hogy a pasi lábai elé hullik, de Lada meg a női felét tagadja meg.
Radu a szinte kötelező LMBTQ mellékalak. Sok tekintetben ő inkább szimpatikus, mint a testvére. Jobb szíve van, és ő az okosabb. Gyerekkoruktól kezdve ő tervez és stratéga, nem fejjel megy a falnak. Gyengédebb, érzelmesebb – ha Lada fiús, ő meg egy feminin férfi lesz, ami nem zárja ki, hogy a végére harcossá is érik, aki csatába lovagol, gyilkol és remekül vív.

A történet alapvetően a szultán udvarában az intrikákat követi le. Megy a harc, hogy ki legyen a következő szultán. Mivel Trónok harcán edződtem, messze volt ez az ingerküszöbömtől. Ármánykodnak, közben van egy-egy csata is. Mozgalmas, van cselekménye a kötetnek, csak éppen másban ugyanez ifjúsági tompítás nélkül is megvan. Pl. a kisgyermek féltestvér meggyilkolása, hogy ne legyen belőle trónkövetelő – legutóbb éppen A hódító feleségében olvastam, ahogy így végeztek Nagy Sándor öccsével. Itt mindig ott van mellette, hogy Mehmed mennyire hajt Lada szerelmére, vagy Radu mennyire szenved attól, hogy a neme miatt ő nem kerülhet olyan közel a barátjukhoz, mint a nővére.

Amit érdekesnek találtam, ahogy a más kultúrákat ütközteti a szerző, akár még egy karakteren belül is. Mehmed örökösként, majd szultánként is kötelességként szembesül azzal, hogy háreme van, amit látogatnia is illik, és gyerekeket kell nemzenie. Ahogy Mehmed ezt puszta feladatnak tekinti, Ladának meg fáj – ahogy ezt a témát próbálják megbeszélni, azt már szinte viccesnek találtam. Volt abban valami önellentmondás, de pont attól hihető, ahogy a lány besértődik azon, hogy miközben ő nem hajlandó lefeküdni se a fiúval, így a gyereke anyja se lehet, az fáj neki és féltékeny, hogy kötelességből Mehmed mással összehozza az örökösét. Tudom, ez nem poén, nem is úgy van megírva, de az egész helyzet abszurditását Lada oldaláról mókásnak találtam.

A történelmi részek, az intrikák tetszettek benne – pont az nem jött be annyira, ami miatt az a zsánere, ami. Lada és az ifjúsági elemek kevésbé kötöttek le, a szerelmi szál se tetszett. Viszont, a folytatás jobban érdekel, hiszen tudom, hogy Mehmed megindul Konstantinápoly ellen, és Lada is szimpatikusabb lesz nekem, ha szerelmi tépelődés helyett nekiáll rendet tenni Havasalföldön.

White: Lada Dracul: Egy sötét lélek - Mint YA: 65% pluszt ad neki a történelmi keret és a valóságdarabok, de nagyon megcsinált.

Szubjektíven: 50% a hősnőt nem szerettem, és érezni, hogy YA tipikusra lett írva a nagyja.