Harcos, mágikus, rejtélyt megoldó.

Geralt egy régi barát kérésére megy bele egy kis nyomozásba. A férfi felfigyelt arra, hogy a kedvenc lányához beszökik esténként valaki – egy olyan toronyba, ahova élőnek nem lenne esélye bejutni. Attól tartva, hogy esetleg egy vámpír vetett szemet a lányra, kéri a vaják segítségét. Geralt le is csap, és egy régi barátba botlik, aki akaratán kívül új veszélybe és mitikus kalandba sodorja magukat. Hiszen a repülő ládához jutó Kökörcsin természetesen egy szép lányhoz kívánta magát, és van annyira felelőtlen, hogy a lebukás után fennhangon felolvassa a ládába írt mitikus jeleket. Így köt ki a páros Ofier királyánál, akinek az udvarában valami sötét terjed, és aki mindezért Geralt fejét akarja – nem is sejtve, éppen ki érkezett meg hozzá egy bárd kíséretében.

Eddig szerettem ezt a világot, és a képregények se okoztak csalódást. A Hús és tűz is tetszett, azt külön díjaztam benne, hogy az Ezeregyéjszaka meséi beidézését is felfedezni véltem benne. Igaz, itt másképpen alakulnak az események, de ezt már megszokhattuk a Vaják történetekben, így ezzel is csak jobban illik az univerzumba.

Szerettem, hogy annak ellenére, hogy egy vékony kötetről beszélünk, mégis sikerült csavarokat és nagyobb váltásokat betenni a cselekménybe. Nem csak azt variálja a szerző, hogy Geralt éppen informálódik, vagy harcol, hanem az egész szituációval eljátszik, miközben a femme fatale is feltűnik egy varázslónő személyében. Többször váltunk helyszínt is, így lehetőséget adva arra, hogy a rajzoló vizuálisan is más világot mutasson be nekünk. Nem egyszer éri meglepetés az embert azért is, hogy ki is mesterkedik és miben. Érdemes figyelni az eseményekre, mert ez tipikusan egy olyan történet, amikor a nagy leleplezéskor tudunk utólag másként látni egyes dolgokat.
Természetesen mellette Vaják-kaland is, vagyis a tényleges harc és mágia is benne van. Geralt nem csak az eszét, az erejét is használja. Kardos leszámolás, mágikus küzdelem is van a történetben. Odacsap, szörnyeket írt – de ő nem csak egy harcos. Azért külön jár neki egy pont, hogy a történet gonoszának milyen rafinált kis büntetést talált ki.

Azt külön is érdemes kiemelni, hogy ebből a történetből is látszik, hogy Geralt olyan harcos, akinek nagyon magas az igazságérzete. Talán a sorozat legjobb gyilkosa, de nem szeret ölni és van benne együttérzés. Jó barát és találékony több tekintetben is. Bár nem Sapkowski jegyzi a képregény történetét, tipikus Geralt kaland lett, jól hozza a vaják karakterét ez a rész.

A rajzok is teljesen korrektek. Szépek az emberalakok, dinamikus a mozgás, szépen színezett. Bár elsőre Geralt szemei kissé irritáltak, ilyennek kell lenniük, tudom. A vajákok szemeit mágiával kezelik, nem emberiek – de akkor is. Abba bele lehetne kötni, mennyire erősen arab hatású Ofier – épületek, ruhák, emberek külleme is – de mivel az alaptörténetben is van egy arab mesés elem – a már emlegetett repülő láda, amivel bejut az udvarló a szép lányhoz –, ezen különösebben nem fogok háborogni.

Még valahol örülni is tudok neki, hogy az univerzum egy olyan része jelenik meg vizuálisan is a képregényben, amit ritkábban mutattak belőle. Nem az európai népmesék világa ez, hanem a keleté.

Egyedül talán némi tanulságot hiányolok belőle, bár nem tudom miért. Szórakoztató, jó sztori. Plusz, ha akarom, azt belemagyarázhatom mivel jár, ha valaki többet vállal, mint amit bír.

Jó történet, szemre is teljesen ok, ez egy jó fantasy történet a Vaják univerzumból.

Motyka: Hús és tűz – Mint képregény: 90% szépen meg van rajzolva, jó a története és hú az univerzumhoz.

Szubjektíven: 85% működött a mese motívum, Geralt korrekt hős és csavar is akadt benne.