Világmentő, harcos, hatalomért küzdő.

Asami fogságba esett, és a Triád rá akarja venni, hogy egy léghajót gyilkos fegyverré alakítson át nekik az apja tervei alapján. Asami ellenkezne, de tudják, mivel lehet megzsarolni. Az emberi élet érték a lánynak, és megvan a maga terve is. Miközben látszólag együttműködik, elrejt egy meglepetést a munkájában. Közben Korra a kiszabadításán dolgozik a fiúkkal – a terv kockázatos, de bevállalják. Olyan megoldást keresnek, mellyel minden embert megvédhetnek. Még talán arra is lesz esélyük, hogy a szellemvilág lakóit megbékítsék és bevonják az események alakításába. A légidomárok pedig a szellemvilág átjáróját őrzik, amit a polgármester ostrommal fenyeget. A választásokba bekapcsolódó Zhu Li is állást foglal a kérdésben. Mert a választások nem csak azt döntik el, ki vezesse a várost, hanem a szellemvilággal való kapcsolatról is döntenek ezzel.

Szépen zárja a történet eseményeit, és pont azt nyújtja, amit az előzmények alapján elvár az ember. Csak éppen nem bírok szabadulni attól a gondolattól, hogy nagyon nem olvasóbarát módon lett kiadva Korra története.
Hiszen egy nagyon vékony kötetről beszélünk, amit ráadásul jó magasra is áraztak be. A történet pedig annyira egy, hogy egyetlen oka lehetett annak, hogy 3 kötetben jött ki: a mocskos anyagiak. Ez eléggé le is lombozott. Azzal vigasztalom magam, hogy Aang képregényét legalább egyben hozzák majd.

Minden cselekményszál itt éri elő a tetőpontot. Össze is kapcsolódnak, a végén egy helyszínen dől el minden konfliktus végjátszmája. Nagyon érezni is, hogy az előző részek is ide vezettek – itt már nincs újdonság, minden arra a végső csatára összpontosul, és a cselekmény egyéb részei már nyílegyenesen ide mutatnak. (Nincs is különben sok előzmény, maximum annyi, hogyan érkeznek az egyes szereplők a végső csata helyszínére.)
Nem is történik itt már más, minden szereplőt ide összpontosítanak, hogy a végén mindenki megkapja, ami jár neki. Ebben nagyon mese, minden tökéletes véget ér. Még a gonosznak sem kell komolyan megfizetnie, ez egy igazi happy end zárlat.

Hiányoltam is a feszültséget, annyira egyirányú a cselekmény, hogy izgalmas pont azért nem is tud lenni. Gyorsan történik sok minden, és mindenki vív még egy csatát. Olyan érzet volt, mintha fogná a szerző a szereplőket, mindenki kap egy-egy jelenetet, és csak pipálja a kötelezőket.

A szereplők már nem fejlődnek, maximum kimondanak valamit, amitől megint szimpatikusak és helyreáll a világ rendje. Korra szülei megbékélnek azzal, kit szeret a lányuk és Mako is áldását adja arra, hogy az exei egymásban lelték meg az igazit. (Különben Mako és testvére azok, akikkel látványosan nem tud mit kezdeni a történet, itt már nagyon periférián vannak és keveset szerepelnek.)

A sorozat humora azért meg tud jelenni. A mellékszálakon akad egy-egy karakter, aki még mindig könnyedebb és nekik jutnak a mosolygós egysorosok is. Korra és a főszereplők már komorabbak, és nehezebb döntéseket hoznak.

Grafikában pont olyan, mint az előző két kötet. Hozza az anime képminőségét, és a mozgások is elég dinamikusak. Egyes hátterek nagyon sivárra sikerültek, de különben nem kötnék bele.

Összességében a történet korrekt zárása, egy korrekt Avatar-sztori, csak nagyon ellenszenves, ahogy a kiadó 3 részre törte.

DiMartino: Hatalmi harc 3. Korra legendája - Mint képregény: 65% az anime minőségét hozza képben. Meglepetés nincs, de korrekten zár.

Szubjektíven: 55% nagyon ellenszenves a három részre bontás, ez már nem több a zárásnál.