Kísérletes, kamaszos, menekülő.

El előtt már 10 gyerek szenvedett a laborban, hogy a tudósok eljuthassanak arra a pontra, hogy a természetfeletti fegyverkezésben megelőzzék a Szovjetuniót. Hat, vagyis Francine kiskorától más volt. Fiatalon kerül be a laborba: az ő képessége, hogy a jövőből lát bevillanni képeket. Az apja ezt szerencsejátékozásra használta, itt addig akarnak eljutni, hogy Hat ne csak előre lásson, legyen képes változtatni is az eseményeken. Francine szembesül azzal, milyen embertelenül bánnak itt a gyerekekkel, vele is, és ez sem jobb, mint az apja. Érzi azt is, hogy valami nagyon rossz közeleg. Szökni kell, de ez nem egy olyan hely, ahonnan csak úgy el lehet menni. Összefogva pár gyerekkel, köztük azzal a fiúval, aki annak idején segített neki menekülni az apjától, és akinek szintén képessége van, belevágnak.

A Stranger Things is olyan franchise lett, amihez már van minden. Ott a sorozat, regények, játékok, képregények… Már szinte várom, hogy bejelentsék, lesz film is. De egyelőre maradjunk a képregénynél.

A sorozat második kötete távolról kapcsolódik El (a Tizi-t minden erőmmel feledni kívánom!) történetéhez. A lány mindössze egyetlen jelenetben látható, akkor is csak távolról, ennek a sztorinak a hősnője csodálkozik rá. Az első képregénnyel nincs kapcsolatban, mindkettő az univerzum egy kevésbé kidolgozott darabját bővíti, de más-más részét. Vagyis, nem kell az értéséhez a Stranger Things 1.

Egyszerű, de jól összerakott történetet kapunk. Kicsit fel is idézte bennem King Tűzgyújtóját, csak itt gyerekekkel kísérleteznek. (A Tűzgyújtóban egyetemisták kapták a szert, bár tény, hogy amikor Charlie megszületett, és képessége volt, meg akarták szerezni maguknak.) A történet Francine szemszögéből van bemutatva, és egyre jobban mélyíti el, hogy mennyire barbárság, amit a gyerekekkel művelnek. Francine szeme rányílik a hely bűnös voltára, és vele együtt mi is jobban megismerjük a helyet, a dolgozókat és a látszólag nagy fegyverkezési versenyt, ami a későbbiek ismeretében totális elmebaj.

Vékony a kötet, a terjedelméből fakadóan nem is egy összetett sztori ez, de jól áll neki az egyszerűsége. Hatásos az üzenete, és a labor kegyetlen légkörét így is sikerül visszaadni.

Francine nagyon szerethető hősnő lett, megkedveltem a lányt. Fiatal, sok mindenben bizonytalan is, és a családból súlyos sebeket hozott magával. De harcos, és helyén van az erkölcsi érzéke. Valahol nagyon durva is, ahogy egy gyerek mennyivel tisztábban tud látni, mint a felnőttek, akiknek itt a gondjaira van bízva. (Talán túl démoni is az ügynök alakja, de a sorozathoz passzolt, ott is ezt az irányvonalat folytatták.)
A mellékszereplők halványabbak nála, kevés vonással jellemzettek, de nem is rajtuk van a fókusz. Az intézet és Francine a lényeg.

Beletettek egy nagyon halvány szerelmi szálat is, ezzel erősítve az ifjúsági jelleget. Szerencsére ez csak színezi a történetet, nem a fő szálak közé tartozik.

A rajzok kevésbé tetszettek, mint maga a történet. Miközben egy-egy képen nagyon el vannak kapva az alakok, és szinte szépek, a többség sokkal egyszerűbb. A hátterek is szinte csak egy-egy vonással vannak megragadva. Az arcokon és arckifejezéseken van a súly, az érzelmek át is jönnek, de valahogy… olcsóbb rajzfilmesnek hat. Főleg a borítóképekhez képest.

A történet lekötött és jó adalék volt az univerzumhoz. Az csak sajnálatos plusz, hogy vékony kötet, kisméretű – ehhez képest drága. Az a nagy, piros Stranger Things felirat sokba kerül.

Houser: Hat – Stranger Things képregény 2. - Mint képregény: 70% korrekt kiegészítője az univerzumnak. Kerek, érdekes sztori és új hős.

Szubjektíven: 75% Francine és a srácok szimpatikusak, jó a légköre is, még a rajz is korrekt.