Baráti körös, titkokat őrző, kisvárosi.

Egy kisvárosban idősebb és fiatalabb nők őrzik a titkaikat, nem is sejtve, milyen veszély leselkedik a sarkon. Cailey most költözött ide az édesanyjával és kisöccsével. Szegények és lenézettek, kilógnak innen, de a két gyerek rendszeresen eljár a helyi strandra. Amikor az öccsét baleset éri, a segítségére sietnek. Zell befogadja, és állást is sikerül találnia egy anyját gyászoló helyi férfinál. Zell fiai kirepültek, és a nő most másokon anyáskodik. A szomszédján és gyerekein, akiket elhagyott az anyjuk – és Zell őrzi a titkot, miért. Cailey-t is befogadja. Jencey a gyerekeivel tér haza, miután a férje börtönbe került. Rejti a múltját, és tart tőle, hogy egykori zaklatója, aki miatt menekülnie kellett, visszatér. Nem sejti, mennyire felkavarja a visszatérése a volt legjobb barátnőjét, Bryte-ot, aki a nő középiskolai szerelmének lett a felesége, és aki messze elment, hogy megtartsa a házasságát és a férjét.

Amikor a PR nagyon összejön. Whalen regényét azzal reklámozták, hogy olyan, mintha visszamennénk a Lila akác közbe. Titkokat őrző háziasszonyok, lappangó veszély és sok feszültség a szépek és jómódúak világában. Ehhez passzol a borító is, valóban megvan a Született feleségek hangulat. Most annyira nem is gond ez, hiszen némi alapja van az összehasonlításnak, és igaz a párhuzam is.

Ami azért kicsit húzza az agyam, hogy thrillernek lett eladva, pedig nem bűnügyi a történet. Igen, az emberek titkokat őriznek, de azok nem bűnügyiek. Házasságtörés, árulások, ilyesmik. Sokkal inkább szappanoperás húzások ezek, nem egy thrilleré. Szerencsére ettől nem lesz romantikus regény, ha az indítékok között és a jelen eseményei között is van szerelem.

Ami olvastatja, hogy Whalen jól tartja a feszültséget. Fokozatosan fedi fel, hogy az egyes szereplők miket titkolnak – és csapják be magukat is olykor. A titkaik miatt feszültségben élnek, és kénytelenek trükköket bevetni. Nem kalandregényként van tele cselekménnyel és izgalmakkal, de ahogy az események a lelki nyomással és félelmekkel kiegészülnek, egy mozgalmas és sodró történet bontakozik ki.

Ok, azért némi bűnügy is akad benne. De ezek annyira elvesznek az egyéb, és lelki dolgok mellett, hogy mellékszálak csupán. A végére kiderül, ki zaklatta a Jencey-t kamaszként, és a környéken eltűnt kislány esete is megoldódik. De nem a szereplők nyomoznak, és nincs is benne hagyományos értelemben vett nyomozás.

Olvastatja, hogy Whalen szimpatikus hősöket teremt nekünk. A gyerekrablót leszámítva jó emberekkel van tele a könyv, akik kerülnek olyan helyzetekbe, hogy csak két rossz közül választhatnak, és helyenként hibáznak. Máskor pedig nagyon nemesen döntenek. Jencey, Bryte és Zell a kiemelt karakterek, elsősorban az ő szemszögüket követhetjük felváltva.

Zell az a típus, aki annyira segíteni akar, hogy ezért könnyű kihasználni is. Nagy szíve van, és tudtam sajnálni, amikor kiderült, hogy mit tett a fia, de az becsülendő, ahogy utána nem adta fel, és a közösségben, a fiával is igyekszik rendezni a dolgokat. Jencey volt a legtávolabb tőlem – ő a legtipikusabb. A kisváros szépe, aki gazdag férjet fog és a dolgok szétesése után hazatér, és szegényebb, de jobb ember lesz, és még szerelmet is talál. A többiekhez képest őt unalmasnak éreztem. Bryte, akivel nagyon együtt tudtam érezni, ha érteni nem is tudtam. Plusz, az ő szálán a szerző megenged magának némi naivságot. Ugyan, mennyi esély van arra, hogy másodszorra is teherbe essen egy egyéjszakás kalandból?

Kellemes szórakozás volt, könnyed és csajos, némi bűnügyi fűszerezéssel. Tetszett.

Whalen: Bár igaz lenne! - Mint strandkönyv: 75% egyszerre csajos és bűnügyi is, érzelmes, és végig feszültséget tart.

Szubjektíven: 85% olvastatta magát, megszerettem a szereplőket és éppen elég rejtély akadt.