Kalandos, bosszút álló, kosztümös.

Edmond Dantes álmai sorra valósulnak meg: mikor kapitánya meghal, a fiatalembert nevezik ki hajója kapitányának. Már semmi akadálya nincs, hogy feleségül vegye szerelmét, Mercedest. Ám vannak, akik féltékenyek rá, és ezt még csak nem is sejti. Fernand, aki Mercedest szereti. Danglars, aki magának akarta a kinevezést. A szomszédja, aki eddig kölcsönt adott neki. Feljelentő levelet írnak ellene, és az ügy pont azon ügyész elé kerül, akinek személyes érdeke, hogy Dantes a Napóleontól kapott levelet ne adhassa át – így Villefort If várába záratja a fiatalembert, a családtól minden hírt elzárva. Edmond egyetlen szerencséje, hogy a szomszédos cellába egy nagytudású abbé raboskodik, akivel együtt dolgozhat a szökésen és aki kiműveli. Ő adja az eszközt is, mellyel egy regényes szökést követően Edmond Isten balját játszhatja, és igazságot szolgáltathat.

Az egyik legismertebb kalandregény születése óta, egyike a szerzőt halhatatlanná tevő műveknek. Ma is olyan hatása van, hogy nem csupán újra és újra feldolgozzák a történetet, de modernizált változatok születnek belőle. Hiába, a bosszú kelendő cikk a szórakoztató regényekben és filmekben…

A Monte Cristo grófja vérbeli romantikus kalandregény, amely magán viseli a klasszikus kalandregények minden jellemzőjét. Nagy és szélsőséges érzelmek, személyiségek és kalandok gyűjteménye. Tele van váratlan fordulatokkal, kalandokkal és olyan csavarokkal, amelyek mesébe illenek. Maga az abbé kincse is ilyen, de meg lehet nézni azt is, hogyan derül ki Monte Cristo előtt, ki kibe szerelmes! Mindig tetőponton, nagy érzelmek viharában, és mindig megfordítja az események menetét. Hosszú regény, de végig izgalmas és változatos.

Azt külön ki kell emelni, milyen tökéletes a bosszúterv is. Dantes igazság szerint senkit nem lök hóhér elé, nagyon finomak az eszközei. Mindössze olyan körülményeket teremt, hogy mindenki a saját természetéből fakadóan tönkretegye magát. Így a végső romlásuk oka saját maguk lesz, és Edmond végig nemes jellem tud maradni.

A regény világa romantikus hősökkel és gonoszokkal teli. Nem ismer ez a világ szürkét, csak fekete és fehér színeket. A pozitív szereplők nemesek, nagyszerűek, bátrak és karakán jellemek. Bár alapvetően a férfiak regénye, erős női alakokat is használ. Azon még merengek is, hogy Danglars kisasszony mennyire korát meghaladó egyéniség. Dantes minden tekintetben kiemelkedik, mesehősnek is elmenne. Vitéz, okos, igazságos és meg tud bocsátani. Talán az benne a legnagyszerűbb, ahogy képes halálos ellenségei gyermekeit is happy endhez segíteni, legyőzve nem egyszer önmagát is. Az ifjú Morrel lett még nagy kedvencem, aki különben számomra új karakter: a filmben nem volt benne.

Ahogy a cselekményben, a szereplők jellemében is hatalmas szenvedélyek munkálnak. Végzetesen szeretnek, halálos párbajt vívnak, mindent feláldoznak – itt még az olyan ellenszenves szereplők, mint Fernand, is képesek a színről tisztességgel lelépni.

Nem mai regény, de ez az élvezeti értékéből nem vesz el. Talán a nyelvezete nem a mai köznyelvet tükrözi, de vagyok annyira sznob, hogy még élvezni is tudtam, hogy itt nem káromkodnak és finoman fejezik ki magukat.

A leírások, a párbeszédek is láttatják a történetet, és filmszerűen peregnek. Talán a nagy vagyon ragozása egy ponton már sok, de azért nem irritálóan.

Azt biztosan el tudom mondani, hogy szeretem a filmes feldolgozást is, de a regény több.

Dumas: Monte Cristo grófja - Mint kalandregény: 100% halhatatlan történet, nagy szenvedélyek és kalandok, hősök.

Szubjektíven: 95% bőven több, mint a feldolgozásai. Azt nyújtja, amit a zsáner csak adhat.