Nyomozós, ártatlanokon segítő, ügyvédes.

Perry Mason irodájába egy vidéki, negyvenes bankár érkezik nem is kicsit feldúltan. Szívszerelme, a szép és fiatal Margie ügyében jött. A lány a lábával megnyert egy filmszerepet, amiből aztán semmi sem lett, átverés volt az egész. A bíróság nem tud mit tenni, de ha Perry csalásért elkapja az ügynököt, a filmvállalat és perelhető lesz és a lány már nyugodtan hazatérhet. Perry elvállalja az ügyet, és magánnyomozó barátját is bevonja. Az ügy azonban nagyon hamar más fordulatot vesz: az ügynököt meggyilkolják, és Margie nagyon is tettesnek tűnik. Ráadásul az is kiderül, hogy ezzel a trükkel több lányt kihasználtak és átvertek már. A lányba egy fiatal fogorvos is szerelmes, aki szintén a legrosszabbkor érkezik a városba. Perry beveti magát, és kész messze elmenni az ügyfeleiért, megoldva a szerencsés lányok esetét, akik nem is voltak olyan szerencsések.

Perry Mason klasszikus krimi figura. A nevét már hallottam korábban is, de a történetét nem ismertem. Aztán jött az HBO sorozat, ami tetszett és Perry előzménytörténetét mesélte el. Ezek után kíváncsi lettem, milyennek írta meg őt Erle Stanley Gardner. Hát, nem pont azt kaptam, amire előzetesen vártam.

Mivel Perry híres ügyvéd, arra számítottam, hogy ez tárgyalótermi krimi lesz. Olyan nyomozós, amiben az eset tárgyalása közben nyomoznak is, és a végére kiderül az igazság. De a hangsúly azon van, hogy tárgyalótermi történetet vártam. Ehhez képest ez sokkal inkább magándetektív történet volt, és nem ügyvédes.

Perry megkapja az ügyet és nyomozni kezd, tevékenyen részt vesz a dolgokban. Nagyon kevés tényleges ügyvédi munkát végez, és mondanom se kell, a tárgyalóteremnek a környékén sem járunk. A krimi ettől még ül, és jól van megírva, csak meglepett, milyen sztori ez és milyen a főszereplő.

Akiről különben nem sok mindent tudtam meg. Olyasmi, mint egy noir hőse. Magányos farkas, de van pár jó barátja, akik egyben a munkatársai is. A munkamorálja nagy és az erkölcsi értékrendjét is hamar megfogalmazza nekünk. Ha elvállal egy ügyet, ő harcol a védencéért. Csak éppen ezt most nyomozóként és manipulátorként tette, nem éppen ügyvédként. Még abban sem vagyok biztos, hogy megkedveltem. Ahhoz túl rugalmasan kezeli a törvényt és furának találtam a módszereit.

Gardner kevés vonással, de határozottan jellemzi mellette a történet egyéb szereplőit is. Mindenkire lehetne egyetlen jelzőt találni, ami magába foglalja a szerepét és a karaktere lényeket. A könyörtelen bankár, a hősszerelmes, a tökéletes titkárnő. Della Street különben is jellegzetes, szimpatikus szereplő, akinek már a neve is jól eltalált. Szinte azt mondanám, hogy képregényben lenne a helye és nem krimiben.

Az ügy tartogat csavarokat. Ez hoz fordulatokat, és egészen másról szól a regény különböző pontjain. Bár általában díjazom, amiben sokat beszélnek, itt néha azért megfordult a fejemben, hogy a sok beszélgetés helyett az események is pöröghetnének. Unatkozni egyáltalán nem unatkoztam, de néha egy-egy dolog az agyamra tudott menni.

Ha már az idegesítő dolgok: ahogy a szereplők neveit általában teljes formában használják. Nem Perry, nem Mason, hanem Perry Mason. Ahogy Della is Della Street. Ennek volt valami funkciója azon túl, hogy idegesítsen?

De összességében nem volt rossz első találkozás a szereplővel, ha nem is ezt vártam tőle.

Gardner: A szerencsés lányok esete – Mint krimi: 75% jellegzetes hős több fordulattal elmesélt nyomozása, sok párbeszéddel.

Szubjektíven: 65% azért van bennem egy kis csalódás is: el sem jutunk a bíróság? Jaj, Perry!