Anyai érzelmes, kamaszos, titkokat őrző.

Mrs. Richardson jómódban él férjével és négy gyermekével, akikhez ezer szállal kötődik. Rajongva szereti nagyobb lányát és két fiát, csak a legkisebb, Izzy miatt fáj a feje. A lány különc és vad, aki érzi is, hogy bármit tesz is, az anyjának soha nem fog megfelelni. Az asszonynak van egy örökölt háza, melyet rendszeresen bérbe ad. Mivel nem szorul a pénzre, olyan embereknek akar segíteni, akik rossz helyzetben vannak, és ami jót tesz a lelkének. Így kap helyet nála az alkalmi munkákból élő művész, Mia és a kamasz lánya, Pearl. A kezdeti barátságot gyorsan írják felül a városban történtek: amikor egy örökbefogadás előtt álló pár babáját visszavenné az anyja, Mia és Elena más oldalra állnak, miközben gyermekeik az első szerelmek tüskéit és örömeit igyekeznek meg- és túlélni.

Egy jó cím már fél siker. Celeste Ng kötetének pedig találó jutott. Kétszeresen is utal a regényre: szó szerint a tűzre, amely a cselekménysor végén meggyullad, és egy házat lángba borít. Azonban van átvitt értelme is: a tüzek, mint titkok és konfliktusok, melyek minden szereplőt behálóznak, ha egyesek nem is tudnak róla.

Tetszett, hogy sokféleképpen tudtam olvasni ezt a regényt. Hajlamos vagyok menni a cselekmény után, így ennek van egy nagyon erős ifjúsági regényes vonala. A Richardson gyerekek közül három is a szerelemmel viaskodik – de Ng nem a lányregényes, csöpögős romantikát alkalmazza, hanem a realitásokat és a drámákat. Itt bizony a kamasz lány szembe kell nézzen azzal, hogy a nagy szerelmének gondolt fiút egyáltalán nem lelkesít egy közös család gondolata, és amikor nincs szex, minimális szívfájdalommal elköszön. Ebben a történetben az okos lány is megy az érzékei után, és a fivérek közül nem azt választja, aki tényleg látja és a barátja is, hanem a helyesebbet. Pusztán, mert ő a jóképű.

Nagyon élveztem, hogy Ng lerántja a rózsaszín szemüveget, és bár fontosak a szerelmi témák, ez nem egy csöpögős, mesebeli történet, egyik pár esetében sem. Ahogy ugyanilyen érzékletesen és hihetően nyúl az egyéb kamasz témákhoz: a féltékenység és megbántottság, vagy éppen a magány, a szülő elleni lázadás.

De a könyvnek van egy másik vonala is. Az anyaságot járja körbe, sok módon. Mit jelent anyának lenni, mire képes az anyai szeretet? Az abortusz, az örökbefogadás, a feltétlen szeretet és a feltételhez kötött. Minden anya más egy kicsit, és Ng egy egész tablót elénk varázsol így a témában.

Az egyik nagy konfliktust, az örökbe adott baba visszavételét is ez a téma robbantja ki. Ng mindkét oldal érveit felsorakoztatja, de enged választani. Te kinek adnád a babát és miért? Azért, azt meg kell jegyezni, a tárgyalásnak vannak nagyon abszurd részei. Amikor az emberek már nagyon PC-k akarnak lenni, és átcsúszunk a liberális rasszizmus oldalára. Majdnem röhögő görcsöt kaptam, amikor azt hozták fel a tárgyaláson, a kisbaba hány mesekönyvében vannak kínai szereplők. Most komolyan?

Feszültséget generál, hogy minden szereplőnek megvannak a maga titkai. Olvasóként a legtöbbet ismerhetjük, és az egészen izgalmas, melyik milyen konfliktust és félreértést okoz. Nem a körömrágóan izgalmas regényke közé tartozik, de a jól megírtak közé, érdekes is.

Szerettem a karakterábrázolását, ha sok szereplőt nem is. Meg van ragadva egy-egy jellemző vonásuk, de többek a kliséknél. Mint Pearl, az okos lány, aki a szerelmi életében nem okos.

Nem is olvasás közben tetszett igazán, hanem utána. Erős problémafelvetései vannak.

Ng: Kis tüzek mindenütt - Mint női: 85% az anyaság árnyalatait nagyon mélyen hozza, konfliktusokkal és feszültséggel.

Szubjektíven: 70% minden szereplőt nem szerettem, de hitelesek, ahogy a cselekmény is.