Terápiás, problémákat feltáró, párkapcsolatos.

Dr. Brandy Engler diploma után el kellett döntse, hogyan folytassa pszichológiai praxisát. A bevett gyakorlat az, hogy becsatlakoznak egy működő csoportba, és a többiek segítségével építik fel a klientúrát. Engler más utat választott – mivel a szakdolgozatát is szexuális témában írta, megnyitotta egyedül a szexuálterápiát nyújtó rendeléseit. Meglepetésként érte, hogy a nők helyett elsősorban férfiak keresték fel. Mint David, a sikeres befektető, akinek modell barátnője is vagyona volt, már családot akart alapítani, mégsem bírt lemondani az alkalmi hódításokról. Paul, aki imádta a feleségét, mégsem tudott kielégítő szexuális életet élni vele a lelohadás miatt. Közben pedig a saját életét is rendbe kellett tennie, hiszen nem tudott szabadulni egy idősebb férfivel épített kapcsolatából.

A témában van lehetőség, attól függetlenül, hogy az emberek milyen problémával keresnek fel egy szakembert. Az egyik kedvenc sorozatom volt a Terápia, sajnálom is, hogy nincs újabb évada, amit nézhetnék. Az biztos, hogy ez a könyv nem lesz pótlék, még ha pikánssá is teszi, hogy itt szexuális problémák mélyére hatolnak le.

A könyv alapvetően belülről van megfogva. Brandy Engler hosszan vezeti fel, miért nyitott ilyen szolgáltatást és nagyon erősen meséli a személyes tapasztalatait is. Ahogy a betegeinek is van egy problémája, a saját életében is van egy hasonló kérdéskör. Engem kifejezetten zavart is, ahogy az üléseken hallott dolgok lecsapódtak a magánéletére, és az alapján kezdte el magyarázni és kezelni a saját kapcsolatát, amit ott hallott.

A Rami-szerelem. Nem is nagyon értem, miért kellett ilyen hangsúlyosan betenni a könyvbe. Ugyanúgy ki van elemezve ez a kapcsolat is, miközben eleve lehetetlen objektíven szemlélni, hiszen az a saját szerelmi története, és nem tud kívülállóként nézni se magára, se a férfira, akivel együtt is lenne, meg nem is. Ahhoz képest, hogy mennyire meséli ezt a történetet, a végét mégis lecsapja és két mondatban elintézi. Szakítottunk, hozzámentem máshoz, akit nagyon szeretek. Mi ez, szerelmi csalimese?

Azt egy fokkal jobban toleráltam, ahogy a betegei kapcsán is folyamatos az önreflexió. Nem csak bemutatja őket és visszaidézi az esetet, de folyamatosan elemzi, milyennek látta őket, hogyan érzett irántuk. Erre építi rá, hogy milyen problémát ismert fel az esetükben és hogyan igyekezett segíteni nekik.

Ahhoz képest, mennyire a szex adja el a könyvet, nem egy pikáns könyv. Az egyetlen szexi leírás egy olyan nőtől származik, akit a barátja kért meg, hogy menjen el vele terápiára és a nő négyszemközt feleleveníti egy viszonyát. Ezzel nem is lenne baj, pláne, hogy hova fog minden esetben a doktornő kilyukadni.

Ha nagyon le akarom szűkíteni, akkor önértékelési zavarok és szeretetéhség van minden mögött ebben a kötetben. Megcsalod a barátnőd? Rá vagy szorulva, ahogy a hódítások bizonyítsák neked, hogy szerethető és vonzó vagy. Nem áll fel a feleségedre? Megfelelési kényszer. Annyira szereted, hogy a teljesítménykényszer kicsinál. Műnek és belemagyarázónak érzem az egészet. Az külön is zavart, hogy nem derül ki, segített-e valakinek, mert elég gyakran az a történet vége, hogy a beteg elmegy és nem tér vissza.

Akkor sem kielégítő, ha pikáns botránykönyvre vágytam volna. De úgy sem, hogy a pszichológia érdekelt volna jobban.

Engler & Rensin: Férfiak a díványomon - Mint emlékirat: 40% az eseteket igyekszik személyessé is tenni, magyarázni, ismeretet adni.

Szubjektíven: 10% irritált, hogy egynek sincs utóélete benne, és a személyes szál is zavart.