Forgatókönyvet inspiráló, szerelmes, balszerencsés.

Evie gyerekkora arról álmodott, hogy egy napon forgatókönyveket fog írni. Amikor egy ügynökhöz jelentkezett, a szemébe mondták, hogy nem elég tehetséges. Viszont, kapott egy állást asszisztensként. Ha nem is ő írja a forgatókönyvet, segíthet annak, aki erre született. Most éppen Ezrával kellene zöld ágra vergődnie. A jóképű férfi az előző filmjéért Oscart kapott, leszerződött egy vígjátékra, amit semmi kedve megírni. Komolytalannak és hiteltelennek tartja a zsánert. Evie így alkut köt vele: a komédiák tipikus helyzeteit használva ismerkedik, szerelembe esik és a történetekért cserébe Ezra írni kezd. Csak éppen arra nem számít, hogy a művelet közben ketten is másképpen kezdenek rá nézni: egy özvegy fotós, akibe mindig belebotlik és maga Ezra is.

Rachel Winters kötete pont olyan, mintha egy romantikus komédiát nézne az ember. Nem csak azokat a helyzeteket idézi fel, amelyek a nagy romantikus komédiákban voltak, de ennek az alaphelyzete is maga a romantikus komédia. Majdnem azt is írnám rá, hogy romantikus komédia rajongóknak kötelező.

Ennek megfelelően tele van a kötet utalásokkal a filmekre, amelyeknek az alaphelyzeteit Evie igyekszik újra megteremteni. Talán azért is kell némileg képben lenni ezekkel a filmekkel, mert akkor jobban érthetők a poénok, hogy milyen volt ott, és ehhez képest Evie mit hozott össze, mi siklott félre. De egyáltalán, ha pl. nem ismerjük a Holiday alaphelyzetét, nem fogjuk érteni, Evie miért kezd el lakást keresni cserére, amikor a barátnője lánybúcsújának a helyszínét kellene lefoglalnia.

A komédiát természetesen az adja, hogy a lánynak csak nem akar összejönni a nagy filmes találka. Vannak visszatérő szereplők, egy egész baráti kör, akik nyomon követik a lány dolgait. Az özvegy apuka, aki fel-felbukkan, de nagyon igyekszik elkerülni, hogy Evie akármelyik nagy romantikus jelenetébe a férfiként besétáljon. A főnöke, aki elég hamar az ember agyára tud menni. A szexi író, aki az egészet elindította a fogadásukkal. A romantikus komédiák tipikus szereplői.

Nem mély, kellemes kikapcsolódás, ami úgy is kezd alakulni, mint egy romantikus komédia. Unottam kezdtem bólogatni, amikor Ezra érdeklődni kezd a nő után. Mondhatnám, pont ezt vártam az elejétől fogva. Itt pedig Winters meg tudott lepni: megírta a tökéletes romantikus komédia helyzetet a hősnőnek, aztán felrúgja az egészet. Ez az, ami feldobja az egészet, és többé teszi, mint Evie csetlése-botlása a sikerfilmek árnyékában. (Persze azért nem marad el a várt befejezés, csak kicsi csavarral, ki lesz a nagy Ő.) Talán az vesz el az erejéből, hogy a végére így is írt neki egy nagy happy endet a szerző, de az a csavar nagyon kellett bele.

A szereplők nagyon egyszerűek. Nincs fejlődés sem: aki rendes és annak látszott, az. Aki komisz alaknak tűnik, nem cáfol erre rá. Legfeljebb Evie hinni akar valamit, és mivel ő az elbeszélő, el tudja bizonytalanítani az olvasót, de Winters nem ment bele ilyesmibe. Fogta az alapfigurákat, és mozgatta őket a komédiák szabályai szerint.

Evie – szimpatikus, szerethető. A szomszéd lány típus. Helyeske, de nem a bál szépe. Tehetséges, de nem a feltűnő fajta. A szerencsétlenkedése kellene, hogy közel hozza az olvasóhoz. Működik is a recept, nekem sikerült megkedvelnem, pedig irritálni tud, amikor érezhetően azért van átlagosra írva a hősnő, hogy az átlagolvasó azonosuljon vele.

Szórakoztató, kedves kis könyv. Semmi mélység, de kikapcsolódni jó.

Winters: Szerelem sokadik látásra - Mint romantikus: 75% a tipikus szereplőket és helyzeteket variálja, de egy csavarral eladta.

Szubjektíven: 60% a zsánerben korrekt, csak éppen semmi plusz nem volt, ami megragadna.