Kém életbe csöppenő, új életet kezdő, őrült tervet megakadályozó.

Jack régen maga mögött hagyta a múltját. Szegény, rossz környékről származó fiúból küzdötte fel magát a kémvilág csúcsára. Ha valamiért visszanéz, az a testvére és annak fia. A nő egyik rossz férfi után köt ki egy még rosszabbnál, Gary pedig lassanként teljesen elzüllik mellettük. Amikor egy kocsilopás miatt kell az unokaöccsét kihúznia a bajból, Jack meglát benne valamit az egykori önmagából. Elhatározza, ad egy komoly esélyt a fiúnak. Beszervezi a kémiskolába, kitörhet, ha elég ereje lesz hozzá. Közben egy különös ügyön dolgozik: világsztárokat rabolnak el ok nélkül, nem kérnek váltságdíjat sem értük. Ki teszi miért, és milyen ördögi tervet forgat a fejében? London ügynök hamarosan a világ megmentésén dolgozik, oldalán az unokaöccsével.

Kingsman. Kezdjük talán rögtön azzal, hogy a Kingsman a kedvenc kémfilmem. Nekem nem James Bond, Ethan Hunt vagy Jason Bourne a Kém, hanem a Kingsman emberei. Így eleve olyan magas lécet kellett volna megugrani ennek a képregénynek, hogy igazán elégedett legyek, ami szinte az égben van. Nem is lepett meg, hogy folyamatosan azt találtam meg, amiért a filmet jobban szeretem.

Kezdjük talán azzal, hogy a film alaptörténetét sokkal jobban szerettem. Itt nem is igazán van külön kémszerv, simán olyanok, mintha pl. az MI6 különleges osztaga lennének. Nincs itt semmi abból a stílusból vagy rejtélyből, ami nekem a Kingsman. Nincs szabóság, nincs álca. Sokkal unalmasabb, hogy számítástechnikusnak állítják be magukat.

A karakterek és a háttértörténeteik is egyszerűbbek. Jack rászánja magát, hogy aktívan segítsen a családján. Gary rájön, hogy van más alternatíva is a számára, mint az utca és a züllés. Nem szerettem, hogy milyen könnyeden veszi a srác az akadályokat, általában buta indokokkal. Igaz, nem ebben látom először, hogy valaki videójátékból tanult meg lőni, de nehogy ezzel már beelőzze azokat is, akik tényleg tanultak lőni…

Talán eljutottunk oda, ami a fő bajom. Nekem a képregényben nem lett szimpatikus Gary. Határozottan suttyó kölyök volt, nem láttam meg benne azt, amit a bácsikája igen. A filmben nem volt annyira üres a feje – nem véletlenül nevetgéltek a többiek azon, hogy a tudása a tévéműsorokból meg az utcából áll. Ok, találékony és túlélő alkat, de miért kellett mellette ennyire white trash alakot csinálni belőle fejben? Nem is tudtam elhinni, amikor a végére nem csak stílust vált, de pillanatok lesz belőle kiművelt fő. Mégis, mikor és hogyan? Jack meg James Bond képregényes verziója – hol van az a plusz, amit Colin Firth beletett a szerepbe?

Folytathatom hosszan, ezen nagyon tudok panaszkodni. Pedig a maga módján ez egy korrekt képregény, sok jó dolog is van benne.

A történet pörgős, izgalmas, kalandos és van benne humor is. Gary kiképzésének elemei, de a gonosz terve is, amiben van egy nagyon debil elem. A készítők meg rá is tesznek egy lapáttal: már a nyitás, az elrabolt Mark Hamill-lal… Sok a popkulturális utalás, fiatalos, van húzása.

Még egy kis szívet is sikerült beletenni, hiszen Gary kiszakad innen, és ezt arra használja, hogy az anyját és a kistestvérét is kimentse. Tud adni, pozitív értékei vannak – azért a kémes, világmegmentős történet mögött van egy komoly családi összetartás, és annak a reménye is, hogy nincs vesztett ügy. Ha az emberek összefognak: a család összefog mindenki menthető. Gonosz tőlem, ha én nem sajnáltam az anyát, és szerintem magát okolhatta a bajaiért?

Lehet, hogy én egy filmkönyvvel boldogabb lennék, de képregénynek korrekt.

Millar & Vaughn: Kingsman – Titkos szolgálat – Mint képregény: 75% pörgős történet, sok humor és utalás, menő karakterek. Egyedi rajzok.

Szubjektíven: 70% annyira a film függője vagyok, hogy fájnak az eltérések. Ez szimplább.