Phoebe nem szeretett anya lenni. Nem tudott kötődni a fiához, és menekülési útvonalakon törte a fejét. Ivott is, és régi szerelméhez készült volna elmenekülni. De az alig kétéves Tommyt elrabolták. Egyszer csak eltűnt a vízi játszótérről. A bűntudat átír mindent: ha jobb anya lett volna, ha nem azzal a férfival telefonál éppen, akihez szökni akart volna. Iszik, gyógyszereket szed, kiüti magát.

A férje még kitart, neki mindig is Phoebe volt az álomnő. Együtt nőttek fel, és bár a jóképű fiúnak sorra megvoltak a környékbeli lányok, Phoebe volt, akit istenített. Amikor a színésznőnek álló lányt elhagyta az aktuális barátja, Luke lecsapott, összejöttek, és mire a lány észbe kapott, már feleségül is ment Luke-hoz, hazaköltöztek Ausztráliába és gyereket várt. De már Luke sem tudja sokáig tagadni, mennyire szétesett a felesége és a házassága.

Majd egy üzenetet talál Phoebe a postaládában. Egy vers, ami a fiára utal. Megszállott lesz, meg akarja fejteni a sorokat. A versek jönnek, és a rendőrség arra jut, hogy a gyógyszeres kómában Phoebe írja őket, aki talán bántotta a gyerekét és ez a bűntudata kivetülése. Phoebe viszont egy környékbeli nőre gyanakszik, aki gyerekként a barátjuk volt, de a vad dolgai miatt eltaszították maguktól.

A kiakadt Luke egy régi barátnőnél lel vigaszt, aki a kislányával hajóútra megy a férfival. Elsőnek a lány jön rá, hogy nem is kutyájuk volt, hanem az anyja tartja fogja Tommy-t hónapok óta. Amikor Luke is megvilágosodik, mentené innen a gyerekeket. Őket még sikerül csónakba tennie.

Phoebe, aki közben összerakja a történetet, rájuk talál. A parti őrség még Luke-ot is ki tudja menteni. Phoebe neveli tovább a két gyereket, mindenkit mániásan ellenőríz – megvan az új megszállottsága. Luke dolgozik azon, hogy hazamehessen hozzájuk.