Vidéki, szerelembe eső, gyógyuló, másnak segítő.

Trevor dolgozik azon, hogy megint normális életet tudjon élni. Sebész volt a haditengerészetnél, de rosszkor volt rossz helyen. Súlyos sérüléseket szenvedett, melyek nem csak a sebészi munkát lehetetlenítették el a továbbiakban, de lelkileg is megviselték a férfit. A nagyapja halála miatt tér vissza vidékre. Miközben próbálja eldönteni, mit kezdjen az örökölt farmmal, megismerkedik a városka csinos seriffhelyettesével. Natalie olyan érzéseket kelt benne, melyeket nő nagyon régen nem. Próbál közeledni hozzá, érzi, hogy a nő számára is fontossá válik, de valami közéjük áll, ha nem is tudja, mi. Közben nagyapja gyámoltja, Callie is feladja neki a leckét. A kamaszlány valami elől menekül, és Trevor meg kell fejtse, hogy segíthetne rajta, mielőtt túl késő lesz.

Elgondolkodtam, hány olyan férfi sikerszerzőt tudok, aki romantikus regényekkel hódította meg az eladási listákat. Olyan akad, aki a krimi mellé szerelmet is kever, de tisztán romantikus? Nicholas Sparks a megkerülhetetlen, nem véletlenül filmesítik sorra a történeteit is. Tudtommal a Visszatérés még filmen nincs, de ki tudja, meddig.

Mennyire romantikus a Visszatérés? A szerelmi szálat egyértelműen hozza Trevor és Natalie. Fokozatosan barátkoznak össze, van pár találka és megvan a vonzalom. Ami pluszt ad neki, ami elválasztja őket. Maga a szerelmi száluk különben nagyon szimpla. Trevor állapota miatt van benne valami szomorú, Natalie története pedig tragikussá teszi. Az tetszett benne, hogy a szerelem itt sem old meg mindent. Az viszont már nem tetszett, hogy Sparks sem tudja elengedni a tökéletes befejezéseket. Nem is tudom, van-e olyan regénye, amelyet merészen fejezett be. Ok, kettőt tudok, amiben nem a szerelmeseknek jut a nagy happy end, hanem tragikus halál van, de annak is van valami célja. De ez nem az a történet.

Ez a sztori egy tragédia halmozó regény. Trevor szomorú története a múltban van, még szenved, de már látja, merre halad majd az élete, céljai vannak. Ő egy csendes, magát humorral védő, jó ember. Nincs különösebb konfliktus a történetében, nem is egy emlékezetes figura. Simán kedvelhető, annak van megírva.

Natalie ugyanilyen üres figura, csak a saját tragédiája ad hozzá pluszt. Nem is igazán a nő személyiségéhez, hanem a helyzethez, amelybe beleszorult. Elengedni, továbblépni, kitartani – elképzelni nem tudom a pokoli helyzetet, amiben ő van. Nem igazán szeretem azokat a hősöket, akik ennyire feladják magukat, így ő sem nőtt a szívemhez, de sajnálni tudtam. Az önfeláldozása túl nemes, hogy el tudjam hinni.

Callie, akinek szintén van egy nagy tragédia az életében, ami elől menekült. Az ő személyét ez a történet határozza meg, de a menekülés nem megoldás. Őt is lehet sajnálni, de igazán ő sem tud több lenni egy becsomagolt szomorú történetnél, aminek Sparks feloldást írt.

Valahol bajom is ezzel a kötettel, hogy leginkább csak tragédiákat, sokféle sebet halmoz egymásra, amit aztán a végén felold. Limonádé nőknek, sokáig szomorúan. Melankolikus, csendes, egyszerű kötet ez. Nem fájt olvasni, de nem is különösebben kötött le.

Könnyed a szövege, férfi íróhoz képest meglepően sok érzelemmel. Egyszerű olvasni. A mondanivalója is egyszerű, ez csak egy könnyed románc, amiben tragédiák megismerése és feldolgozása adja a cselekményt.

Talán az is a gondom, hogy nekem jobban működnek Sparks kötetei, amikor nem csak a múlt a tragédia. Amikor nem rózsaszín az a happy end, inkább halvány pasztell.

Sparks: Visszatérés - Mint romantikus: 55% sok érzelemmel ad el egy kisebb cselekményt is, tragédia halmozó.

Szubjektíven: 50% keserédes, szomorkodó limonádé, nagyon édesített véggel. Egyszer ok.