Gyógyulás útjára lépő, barátos, családdá váló.

A kis Mary elhanyagolt gazdag kislány volt. A szülei nem foglalkoztak vele, a dadák nevelték, akiken a kislány úrnőként uralkodott. Indiában azonban végigsöpört a kolera és Mary szülei is áldozatul esnek. A kislány egyedüli túlélőként tér vissza Angliába, a nagybátyja kastélyába. A lord magának való, szigorú ember, aki alig van otthon. Testi hibája és imádott feleségének halála még inkább ellökte az emberektől. A kislány a kertet fedezi fel magának, annak is egy zárt részét: a lady kertje volt, de annak halála után a lord lezárta. Mary az idős kertész és egy környékbeli fiú, Dickon segítségével igyekszik új életet lehelni belé. Közben a ház egy más titkát is felfedezi: van egy unokatestvére, Colin, akit betegesnek tartanak és a szobáiban rejtenek. Mary érkezése e fiúnak is új esélyt ad.

Frances Hodgson Burnett gyerektörténetei közül nem egy vált klasszikussá. Nem véletlen, hogy időnként újra elő is veszik őket, és újabb kiadások vagy újabb filmek készülnek belőlük. Legutóbb éppen A titkos kert kapott új feldolgozást, Colin Firth szereplésével, és a filmmel párhuzamosan a regény is újra megjelent.

A történet viszonylag egyszerű, és a benne leírt kalandok is egyszerűek. Itt a gyerekek nem mesebeli kalandokba keverednek, hanem nagyon is hétköznapi ügyeik vannak. Mai szemmel legfeljebb azért lehet egzotikusabb, mert a három gyerekből kettő nagyon nem átlagos. Nemesi sarjak, gazdagok, egy olyan korban, amikor ez nagyobb társadalmi különbséget és elkülönülést jelentett.

De vissza a cselekményre. Természet- és állatbarát, ahol olyan izgalmak vannak, mint a kerti eszközök titokban megvásárlása, összebarátkozni az erdei állatokkal, vagy gyomlálni, új virágokat ültetni. Tornázni, erősödni, miközben a személyzetnek továbbra is megjátsszák, hogy Colin ugyanolyan beteg, mint korábban. Így kiemelve a cselekményből nagyon nem tűnnek nagy dolgoknak, de a történetben súlyuk van és izgalmasak ezek is.

Az egésznek van egy kellemes és baráti hangulata, még akkor is, ha a szerző a tragédiákat is élesen kidomborítja. Mary az egész családját elveszti, egy vadiúj helyen kell élnie idegenek között. Colin tulajdonképpen minden nap a halálos ítéletével élt együtt, az apja szeretete nélkül, bezárva. Benne a szülők elvesztésének a fájdalma – bár mindkét gyerek annyira távol volt az elveszett szülőtől, hogy nem ez az igazán mély fájdalom. Colin esetében az, hogy az apja mennyire nem bír a közelében lenni. De a gyerekek tervet szőnek, és nagyon lehet drukkolni nekik, hogy a család egyesítése sikerüljön.

A három gyerek barátsága legalább annyira olvastatja, mint ahogy a két gazdag gyerek a természet és az igazi barátság hatására saját maga jobb változata lesz. Mary és Colin is nagyon el voltak kényeztetve, de megtanulják, hogy milyen érték a másik ember, és a rang mennyire nem jogosít fel arra, hogy másokat megalázzanak. Egy barát, egy őszinte segítő nekik is több lesz, mint a szolga, aki ugrik a parancsra munkaköréből adódóan.

Talán Dickon alakja tudott irritálni néha – nem is maga a gyerek, hanem a mítosz, amit Mary köré szó. Egy jószívű, állatbarát kisfiú, őt magát még kedveltem is, de ahogy Mary szinte mesehősként látja és bálványozza, az nem tetszett.

Pozitív értékekkel van tele, és igényes gyerekkönyv is. Szép leírások vannak benne, a kert életre kelését kifejezetten élveztem benne. Lassabb, de nem zavart, bele lehet élni magunk.

Érdeklődve várom, filmként mit hoztak ki belőle. Most majd az jön.

Hodgson Burnett: A titkos kert - Mint gyerekkönyv: 90% talán régimódi, de ma is érvényes értékekre nevel és építő történet.

Szubjektíven: 75% van, amit eltúlzottnak éreztem – Dickon –, de jó történet, szépen megírva.