Almássy Anna a szülei házassági évfordulóját ünnepli a családdal a Balatonnál. A kirándulás közben kissé lemarad, telefonál, de valamit észrevesz a mocsárban. Mire észbe kap, az örvény már el is nyelte.

Egy különös asszony járja a lápot és vezeti ki. Anna semmit nem ért, majd lassan tudatosul benne: az örvény visszarepítette az időben, és most az 1760-as években van. Az asszony egyszer már látott ilyen lányt a korban: ő megőrült, és télen meghalt. Senki nem hitt neki. Annát ő és a férje fogadják be, a nő segít a férfinak a fürdőn, mint ápolónő. Titkolnia kell, ki ő és mennyi mindenhez ért. Itt a nők olvasni sem tudnak.

Anna véletlenül találkozik össze a környék nagyurával, Oroszy Mihállyal. Jóvágású, de a részeg férfi nem tesz jó első benyomást. Ahogy közeleg a tél, Oroszy cselédi állást kínál a lánynak a nemesi kúrián. Mivel télre az orvos és neje nem tudnak otthont adni neki, elfogadja. Anna különben is azt reméli, fél évvel az érkezése után újra nyílik az örvény és hazamehet.

Mihályt azonban izgatja a különös nő, és lassan leveszi a lábáról. Egymásba szeretnek, viszonyuk lesz. Bár rangban nagy a különbség, Mihály mégis feleségül kéri, amikor felméri, hogy ez a nő nem nyúl tisztes, más férj után, nem a vagyona vonzza. Anna a friggyel azt is eldönti, itt lesz az élete.

Egy ponton Mihályt be kell avatnia, ki ő és honnan jött. A férfi mindenre kész, hogy védje a feleségét. Egy nagy vita lesz még: a téli napfordulókor Anna kimegy a lápra, és valóban, ott az átjáró. Majdnem átmegy: a terve, hogy fél évre hazamegy, elköszön és visszatér a férjéhez. De nem meri, hazamegy. Mihály eleinte csak annyit fog fel, hogy majdnem elhagyta és rideg a nővel, de aztán megbékél. Még a lápot is kész megvenni.

Anna pedig vele van otthon: már itt látja a jövőjét, vele és a leendő gyerekeikkel.