Önállóan boldoguló, testvéri párbajos, nyomozós, kosztümös.

Enola biztos benne, hogy nem akar olyan kisasszony lenni, amilyennek a bátyjai látni szeretnék. Így álcában Londonban marad, és igyekszik többféleképpen is hasznos része lenni a társadalomnak. Nyomozói irodát nyit, egy doktor nevében, és titkárnőnek kiadva magát. Éppen csak az első megbízás nem akar megérkezni. Apácának öltözve az utcákat járja és jótékonykodik. A bátyja, Sherlock miatt pedig aggódik is. Olyan híreket kap, mely szerint a fiatalabb testvérét megviselte, hogy se a húgáról, se az anyjáról nem tud. Enola megnyugtatná, de rejtve is maradna, és a testvérének is van terve. Közben Enola egy eltűnt kisasszonyról hall, aki állítólag megszökött a kedvesével. Enola az aggódó anyától szerez megbízást, és megkezdi a nyomozást is.

Az Enola Holmes sorozatnak nagyon jót tett, hogy a Netflix elkészítette belőle erős szereposztással az első filmet. Ennek köszönhetjük, hogy jönnek sorban Springer történetei. Sajnálom is kicsit miattuk, hogy már nem a 12-13 éves korosztályba tartozom. Akkoriban nagyon tudtam volna élvezni őket, mai fejjel már hiányolom, hogy nem ifjúsági, mint a film.

Továbbra is igaz a történetre, hogy maga a nyomozás csak kis részét teszi ki a cselekménynek. Enola jó analitikus, mindent gyorsan megfigyel és okosan következtet. Így nem tart neki sokáig összerakni a dolgokat, és nagyon szerencsés is. Jókor van jó helyen, a megfelelő emberekkel beszél. Így túl könnyű is a rejtély megoldása.

A krimi szál tehát abszolút gyerekekre van szabva, és a mai agyammal ezt nagyon kevésnek érzem. Az ügy is egyszerű, a nyomozás maga is. Az előző rész receptjéhez hasonlóan ennek a végén is van egy kicsit veszélyesebb helyzet, de igazi feszültséget, amikor tényleg aggódni kellett volna a hősnőért, nem éreztem ki belőle.

A rejtjel, ahogy Enola és az anyja kommunikálnak, szintén az a kategória, amit egyszerűnek és kevésnek érzek. Most ugyan azzal fel lett dobva, hogy Sherlock is feltörte a kódot, de még mindig nagyon gyerekes az a vonal. A viktoriánus Londonban sem tudom elképzelni, hogy egy anya azt gondolja a 14 éves lányáról, hogy már annyira felnőtt, hogy teljesen megáll a maga lábán. Így akkor éreztem igazinak Enola alakját, amikor ki is lesz mondva, hogy magányos, kellene neki a családja.

Viszont Enola továbbra is vagány hősnő, akiből lehet meríteni. Kreatív, feltalálja magát és nem esik kétségbe sem. Tudja mit akar, és meg is szerzi. Sok mindent Sherlock Holmes karakteréből örökített rá Springer: pl. az álruhák iránti szenvedélyét. Bírom ezt a lányt, azzal együtt is, hogy nekem nagyon hiteltelen, hogy 14 évesen ennyire felnőtt és önellátó.

Továbbra is szívesen olvasom, hogy Enola szemszögéből milyenek az ismert figurák. Sherlock sokkal emberibb, mint Doyle történeteiben. Nem a zsenije a lényeg, hanem egészen emberi lény lett, aki aggódik a testvéréért. Most színre lép Watson doktor is – róla még nem döntöttem. A jó barát pipálva, de ennél jobban nem ismertük meg.

A feminizmus mellé érkezett egy másik nagyobb téma is, bár ennek sokkal minimálisabb a kifejtése. Londonban is megindul a marxizmus terjedése, és Enola is kapcsolatba kerül a mozgalommal. Az tetszett, ahogy megmutatja London szegényeinek szenvedését, és következteti belőle, miért lehet vonzó a szocializmus tana. De ez csak háttér, még az is jobban benne van, hogy Enola hogyan lázad a hagyományos női szerep ellen.

Vagyis, a karaktereket szeretem, könnyed kis olvasmány, de a krimit kevesellem.

Springer: A balkezes kisasszony esete – Mint gyerekkönyv: 80% szimpatikus hősnő, klasszikus alapok, kis rejtély és új ismeretek.

Szubjektíven: 60% Enolát és Sherlockot nagyon kedvelem, de nekem gyerekes, kevés a krimi.