Azt hiszem, az élet túlságosan rövid és túlságosan hosszú egyszerre. Túl rövid ahhoz, hogy megtanuljuk, hogyan kell élni. Túl hosszú, mert a hanyatlás minden egyes nappal egyre láthatóbbá válik. (Bomann: Agathe)

A halál nem fog kedves képeslapot küldeni számunkra, hogy mikor várhatjuk a jöttét. Ő csak jön, tarol, és elviszi, amit akar. (Farkas: A Főnök ajánlata)

A lakás olyan volt, mint egy doboz, mellette, alatta és fölötte pedig további dobozok helyezkedtek el, egymásra rakodva. Ez nem otthon, hanem egy börtöncella, ahová a társadalom zárta be az embereket. (Barker: Szíve helyén sötétség)

– Nagyon szeretheti a nevét, hogy ilyen jelentőségteljesen ejti ki, Gabriel Oak.
– Tudja, nekem sohasem lesz másik, hát ki kell hoznom belőle, amit csak lehet. (Hardy: Távol a világ zajától)

A világ tele van szamárral, és mind ordít, és mind hazugság, amit ordít. (Hodgson Burnett: A titkos kert)

Mielőtt megismertem Natalie-t, azt hittem, a szerelem minden akadályt leküzd. Mostanra megértettem, a szerelem nem mindig elég. (Sparks: Visszatérés)

Szerintem az élet egy sor választásból áll. És csak akkor veszti értelmét minden, ha nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni magunkért. (Bomann: Agathe)

A vér még nem szeretet, de felkínálja a szeretet lehetőségét. (Clare: Az árnypiac kísértetei)

Egy részem gyűlölni akarta apát, és valószínűleg kevesen nehezteltek volna rám ezért, de a bolygón eltöltött harminc évem során megtanultam: az élet túl rövid és törékeny ahhoz, hogy az ember gyűlöletet tápláljon a szívében, mert felzabálja a lelkét. (Barker: Szíve helyén sötétség)