Szerepcserés, tiltott szerelmes, varázslós.

Rianna kénytelen a fivére szerepében maradni, hiszen Roan nem volt hajlandó a mágusok közé állni a kiképzésre. A lány igyekszik hasznosan tölteni az idejét: egyre többet megtudni arról, hogy miért is van igazából háború, bejutni a könyvtárba és megismerni az erejét. A nagy álma, hogy gyógyító legyen belőle, sem tűnik elképzelhetetlennek. Azonban azt sem tagadhatja már le maga előtt, hogy beleszeretett a hercegbe, Kartalba, aki egyelőre még őrzi inkognitóját, és mindenki csak Lidércet látja benne. Pedig az ifjúban ősmágia szunnyad, amit nagyon fel akarnak kelteni az udvari emberek… Rianna szíve veszélyben, hiszen nem remélheti, hogy Lidérc elfogadná akkor is, ha tudná, hogy ő igazából egy szipoly. Rianna élete veszélyben: a táborba érkezik Erdon herceg is, és a lány nyílása is közeleg. A lebukás pedig egyet jelentene a halállal.

A történet ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Közvetlen folytatás, minden téren. A cselekménynek, a szereplők jellemének. Vagyis, ez nem egy olyan sorozat, amit variálhatunk, vagy akár ki is hagyhatunk részeket. Hogy megértsük, ki Rianna és Roan, miért cseréltek, milyen erejük van, és mi van ebben a fantasy világban, sorban kell előre haladni a kötetekkel.

Ami nagy változás, hogy megjött a romantikus szál. Rianna és Lidérc között korábban is volt vonzalom, de szorosan a mágiához kötve, és csak a mágia milyensége miatt volt erotikus töltete. Itt viszont a lány már beismeri magának, a testvérének is, hogy szerelmes lett. Arról álmodik, hogy Lidérc elfogadná annak, ami. Valahol nem is tudom eldönteni, hogy mit szóljak ahhoz, hogy miközben fiúnak gondolva őt, mindenki rá van gerjedve, lányként meg észre sem veszik.

De különben is, minél jobban belegondolok, annál inkább disztópiába hajlik, amit itt a nőkkel művelnek. A Kés a zajban megvan? Ott majdnem ugyanez a felállás volt. Az alapképesség ugyanaz, férfiaknál és nőknél. Itt a varázslat, ott a mások gondolatainak hallása. Csak itt a nők képesek elszívni a férfiak mágiáját, ahogy abban a másik történetben a férfiak képtelenek voltak a nők gondolatait meghallani. Az eredmény ugyanaz: a nőket elnyomják, elűzik, szinte kiirtják. Az egyik legfájóbb képe a kötetnek, amikor elmesélik, hogy milyen sorsa van a szipoly nőknek, már akinek volt esélye megszületni. Egyetlen ok minden mögött: a férfiak hatalmának biztosítása. Nagyon feminista olvasata is lehetne, de arra nincs fülem.

Azt éreztem fájó pontnak, hogy még mindig nem érzem úgy, hogy a jelen helyzetet érteném. Miért háborúznak, mit akarnak a hercegtől? Milyen népekkel, lényekkel küzdenek és miért? Rianna mindig kicsit közelebb kerül pár válaszhoz, csak sajnos a YA történetszál mindig erősebb lesz.

Viaskodom is a szereplők megítélésével. Értem, miért hősnő Rianna. Bátor, eszes, tehetséges, szabad. Csak éppen nem bírom, amikor következetlen. Mennyire vissza akart kerülni a nemeslány szerepbe – Roan belemegy, megcsinálják. Erre Rianna rohanna vissza a seregbe. Viszont, az öccse nőtt a szememben. Ahogy bántják, mégis helytáll, és majdnem az ikrét is meggyőzi, hogy minden ok. Plusz, ahogy a szerelmét készíti fel arra, mi a testvére. Roan okosabb, mint tűnik. Lidérc – Kartal: cseppet vele is bajban vagyok. Bár azt hiszem, a beléjük nevelt alapok a férfiak és nők helyéről, az előítéletek, amikor zavarnak.

Erre a kötetre is igaz, hogy az aktuális kis cselekményszálakon van a fókusz. Kalandos, Rianna sokféle dologban benne van, csak éppen hiányzik a nagyobb látkép nekem. Egyre több a romantika is – még nem vészes, de félek tőle, mi lesz, ha Rianna titka kiderül.

Egy rész még simán van a történetben és a szerzőben – remélem, arra megkapom a világot érintő kérdéseimre is a választ, nem csak a karakterek sorsára.

On Sai: A két herceg – Mint YA fantasy: 70% humoros, kalandos, abszolút lányoknak célzott olvasmány.

Szubjektívan: 60% nő az érzelmek száma és heve, de a világ képe nem bővült eléggé.