Első szerelmet felélesztő, egymásért küzdő, romantikus.

Az idősek otthonában él egy 80 év körüli férfi. A kezét már nehezen tartja a reumától, de a tudata még nagyon is tiszta. Egy naplót oszt meg egy másik itt ápolttal. Egy asszonynak olvassa a fiatal Noah Calhoun történetét. Noah 30 évesen tért vissza a II. világháborúból, a pénzén megvette a házat, amit már kamaszként is kinézett magának és megkezdte a felújítást. A költészetet szerető, érzékeny férfi a szívében még mindig őrizte az első szerelmét, hiába tűnt el az életéből Allie több mint 10 éve. Allie 29 évesen menyasszony, de az esküvő előtt még egy történetet le kell zárnia magában. 16 évesen egy nyáron át övé volt a nagy és igaz szerelem, de a kapcsolat megszakadt. Most visszatér, szembenézni egykori nagy szerelmével. Nem sejti, hogy a viszontlátás több érzelmet szabadít fel, mint gondolta volna és egy nehéz döntést kell meghoznia miatta.

Vajon melyik a legismertebb Nicholas Sparks regény? Arra fogadnék, hogy az egyik azok közül, amelyikből film is készült. Jó eséllyel a Szerelmünk lapjai Top3-ban lenne, ha nem egyenesen a dobogó tetején. A filmet láttam többször is, és rendszeresen eszembe is jutott olvasás közben – hála a filmes borítónak.

Meglepőnek is találtam, hogy mennyire egyszerű ez a sztori, és mennyire kevés a cselekménye. Pedig még idősík váltások is vannak benne, mégis: ha csak a konkrét eseményeket nézem, szerintem 4-5 mondatba össze tudom foglalni az egész regényt.

A történet két idősíkon játszódik. Az öregek otthonában tart a felolvasás – a könyv első felében keretként működik ez a rész. Nagyon ritkán megszakad a múltbeli történet, hogy a jelenből kapjon egy kis narrációt. Majd a regény második fele itt játszódik: egy látszólagos csavarral megtudjuk, hogy a múltbeli szereplők hogyan kapcsolódnak az itteni karakterekhez, és példáját látjuk annak, mit jelent az igaz szerelem.

Talán ezért is lett ennyire sikeres ez a regény. Egy annyira tökéletes és áldozatokat is könnyeden meghozó szerelmet mutat be, amelyről jó képzelegni. Annyira messze nem ment el a szerző, hogy a szerelem csodát is tegyen, de nem sok kellett volna hozzá. A könnyzacskókat vette célba, és mivel a regény sikere töretlen, el is találja őket máig.

Nem is igazán a jelen idősíkkal voltak gondjaim. A múlt sokkal szimplább, mint vártam. Egyrészt, a kamaszkor csak pár mondat erejéig jelenik meg, utalva arra, hogy mi választotta el egymástól a fiatalokat (gazdag és túlféltett, anya által vezérelni akart lány és szegény fiú - klasszikus) és mennyire egymásra kattantak már akkor. Másrészt, nagyon könnyen lépnek vissza oda, ahol tizenvalahány évvel korábban tartottak érzelmileg. Túl könnyen megoldódnak a hatalmasnak gondolt konfliktusok.

Annyira hiányzott valami cselekmény, miközben mégsem. Csak beszélgetnek és nagyon sokat éreznek. Ha valaki kellően romantikus lelkülettel olvassa, az a nagy szerelem kipótolja azt, ami a cselekményben nincs benne. Nem is kell neki, hiszen annyiról akar csak szólni, hogy a szerelem örök, végtelen és majdnem csodát is tesz.

A szereplők is nagyon szimplák: a nagy szerelmük a legnagyobb jellemzőjük. Ártatlanok.

Az egyszerűsége ott van a nyelvezetében és az egésznek a stílusában is. Érzelmes, szinte pátosszal. Sparks annyira korai szakasza ez még, hogy nem kevés verssel akarta növelni a nívót. Egy ponton a sok beidézés már zavart is.

Az egyszerűsége meglepő, de egy érzelmi csavart nagyon eltalált. Az eladja, akkor és ma is.

Sparks: Szerelmünk lapjai - Mint romantikus: 70% egyszerű, de érzéseiben nagyon tiszta történet szerethető hősökkel.

Szubjektíven: 55% meglepődtem, mennyire egyszerű a sztori. Idilli, nem éreztem át a végét.