Csalódást kiheverő, új várost felfedező, barátságból szerelmes.

Sophie szeret sütni is, írni is, így ideális számára az újságírói munkája, a rovata az éttermekről és ételekről. Ő kapná a New York-i álláscsere lehetőségét is, de a nő reménykedik abban, hogy a barátja megkéri a kezét és nem akarja Londonban hagyni a férfit, így nemet mond. Villámcsapásként éri, amikor kiderül, hogy a szerelme már családos és házas, csak nem vele. Sophie mégis elfogadja a lehetőséget, és már repül is Brooklyn felé. A szállásadója egy tündéri pékséget vezet, Bella különben is azonnal szimpatikus lesz neki és lesi el a cukrász trükköket tőle, miközben ő is be tud segíteni ebben-abban. Bella megnyerő unokatestvére, Todd pedig a lány barátja lesz. A jóképű férfi nagy nőcsábász, egy lapnál dolgoznak, és mivel egyikük sem akar kapcsolatot, eszükbe sem jut viszonyba bonyolódni. Csakhogy…

Bár az első rész szintját nem érte el, egy nagyon szerethető történetet írt újfent Julie Caplin. Van szerelem, szimpatikus szereplők, és olyan napfényes hangulat, hogy egyszerűen jó volt belemerülni a cselekménybe.

Ok, érzékelem én is, mennyire egyezik a recept. Adott a nő, aki egy új városban kell, hogy megállja a helyét egy csúnya szakítást követően. Adott a férfi, aki nem jön szóba szerelmi lehetőségként, aztán mégis. Közben új város, új ételek, új barátok. Egyező összetevőkből főzött a szerző, de ízlett így is a végeredmény.

Sophie ugyan már megjelent a koppenhágai történetben is, de most ismerhetjük meg őt igazán. Egy csupaszív lány, akiben a szerző úgy írta meg a szomszéd lány karaktert, hogy igazából nem is az. Hiszen Sophie grófi sarj – de a személyiségében nyoma sincs a nemesi rangjának. Mindenkivel kedves és segítőkész, közvetlen, helyes nő – vagyis ő a szomszéd lány, aki éppenséggel egy kastélyban nőtt fel. Annyira kedvelhető, és olyan esendő, ahogy csak a saját életét nem sikerül neki menedzselni és kihasználják, hogy nem tudtam bánni, hogy túl jó ez a szereplő.

Todd is egy nagy klisé – a jó pasi, aki megmondja előre, hogy nem akar kapcsolatot, mégis mindenki beleszeret és meg akarja változtatni –, de annyi szívet tett bele Caplin, hogy így is nagyon tudtam szeretni. A tipikus, nyálregénybe illő személyiség mögött több rejtőzik. Szimpatikus, magabiztos és ahogy Sophie egyszerre szomszéd lány is meg nem is, ő is egyszerre a regény rosszfiúja meg nem is.

Megvan a kémia köztük, és nagyon tudom díjazni, hogy nagyon sokáig csak barátok. Caplin ebben a történetben is eladta, hogy ez szerelem lesz, nem csak egy vágy és viszony. Ok, a vége összecsapott és nyálas is, de addig nagyon élveztem. A végéig nem a romantikus klisét erőlteti – arra már túlzottan megkedveltem mindenkit, hogy különösebben zavarjon.

Brooklyn színei annyira nem voltak élénkek, mint korábban Koppenhágáé. Most nem kaptam kedvet, hogy nyaralni induljak – városnézés helyett most sütöttek és cupcake díszítés volt. Ennek is megvolt a maga hangulata, de ezt élveztem kevésbé.

Sokat emlegetem az előző részt, amelyben Sophie egy kis csapattal a hygge stílust fedezte fel Koppenhágában. Ott a csapat vezetője és egy újságíró története volt az előtérben. Minimális utalás van erre, nem igényli a könyv az előzményt, de azért annak ismeretében jobban esik Ben és Kate itteni feltűnése, vagy az utalások Dániára és a hygge kultúrára.

Közösek abban is, hogy szerelmi történetek is, de többek is. Mindkettőben a nőnek el kell döntenie, hogyan tovább. Az egész életét kell rendbe tenni, nem csak a szerelmit. Plusz, nagyon hangulatos az egész. Szórakoztató, könnyed, finom humorral.

Éppen csak az a cseppnyi varázs hiányzik, amitől igazán kedvenc lehetne, de így is egy olyan romantikus regény, amit nagyon tudtam szeretni.

Caplin: Egy szelet torta Brooklynban – Mint romantikus: 90% szerethető páros, szépen felépített kapcsolat, humor és báj a sztoriban.

Szubjektíven: 85% vége már elszállt kicsit, és az a plusz nincs benne, de különben szerettem.