Terroristát megfékező, kémes, politikai manőveres.

Egy CIA elemző randizni akart a barátjával, aki egy titkos osztagban szolgált. Egy védett helyen szervezték meg a bulit, titokban, de mire észbe kaptak, rajtuk ütöttek. Esélyük sem volt, és brutális videó készült a nők kínzásáról és kivégzéséről. Az elnök és a CIA vezetője Scot Harvath ügynököt küldi terepre. Ki van az esemény mögött? Túl szervezett volt, hogy a helyi terroristák akciója lehessen. Közben folyamatosan újabb dzsihád akciókat kiviteleznek amerikaiak ellen a világ több pontján is. Harvath hamarosan meglátja az összefüggéseket, és rájön, hogy Oroszország sajátos eszközt választott, hogy a Közel-Kelet elleni háborújába bevonja az Államokat. Harvath, miközben a bűnösök nyomában jár és egyre közelebb kerül az oroszhoz, aki egy terrortámadás túlélőjeként bosszúért él, az életéről is döntést kell hozzon.

Nem is tudom, mivel kezdjem. Két olyan dolog van, aminek igazából a regényhez nem sok köze van, de negatív irányba húzta le már a regénykezdő alaphangulatom. Az egyik, hogy roppant furán van kiadva ez a sorozat. Még az Ulpius adott ki egyet (6. rész), most pedig jött a 15. kötet. Nem egyszer olyan korábbi akciókra van fél szóval utalás, melyekre fogadnék, hogy korábbi részek kalandjai voltak. Ez tudott zavarni.

A másik, a hős neve. Scot Harvath. Mindkettő olyan, mintha direkt rossz helyesírással lenne megadva. Miért nem Scott? A Harvath meg szinte minden feltűnésekor a Horváth magyar alakot juttatta eszembe, de ez nem az.

Ezt leszámítva a saját zsánerén belül remek könyvet kaptunk, amit szórakoztató volt olvasni. A cselekmény nagyon pörög és nagyon sok helyszínen is zajlik. Szíria az alap, innen indulunk, ide térünk vissza és végig fontos, de közben a szereplők megfordulnak Európa több nagyvárosában, Washingtonban is többek között, vagy éppen a Közel-Kelet más-más országában. Egyik kaland vezet át a másikba, és olvasóként azt is pontosan látjuk, ahogy az egyik eset vezet a másikhoz, hogy a végére Harvath összerakja a teljes képet és levadássza az orosz ügynököt.

Akció és krimi, némi kémes beütéssel. Ez nem az a finom kémjátszma, amit la Carre művelt. Itt akciókat szerveznek és odacsapnak, ezért is az akció. Látványos jelenetek sora van benne, akár bombával, akár komolyabb fegyveres összecsapásokkal. Mivel Harvath az igazi felelősöket is kutatja, így kerül bele a krimi is.

Még azt érdemes kiemelni, hogy a szerző igyekszik politikai játszmákat is belekeverni. Van egy szenátor, aki elnök akar lenni, és profi szinten ármánykodik. Érdemes azt is megnézni, hogy milyen eszközöket ad az oroszok kezébe Thor. Nem tudtam nem észrevenni azt a gondolatot, amit már más regényekben is olvastam, hogy az oroszok hogyan befolyásolják a választásokat is, és hogy hatnak a háttérből a világra.

Cselekményközpontú, gyors regény, ami valóban végigszáguld az eseményeken. Izgalmas is, vannak fordulatok is és át van itatva a hagyományos amerikai akciófilmek nagy hazafiságával. Ez is az a típusú sztori, amiben az USA menti meg a világot.

Amit némileg fájlaltam, hogy a karakterei mennyire csak a cselekedeteik által vannak megfogva. Pasis akcióregény, nem is vártam, hogy érzelegjenek, de pl. Harvath a nagy dilemmáját, hogy költözzön és családot próbáljon működtetni, vagy Szása traumáját jobban is ki lehetett volna bontani. Neki nagyon durva múltja van, arra többet lehetett volna rátenni.

Akcióregénynek, sok amerikai patrióta érzelemmel remekül megfelelt.

Thor: Az idegen ügynök – Mint akció: 85% változatos és gyors eseménysorral bír, izgalmas, feszes szöveg és tempó is.

Szubjektíven: 70% kicsit több lélektan nekem elfért volna, különben tetszett és sodró sztori.