Szuperhősös, világért és családért harcoló, lázadós.

Sheldon Sampson az apja halála után, a nagy gazdasági világválság idején különös álmokat kezdett el látni. Egyetemi cimborákkal, a legjobb barátjával és a bátyjával elmentek az álmokban látott helyre, és örökre megváltoztak. Évtizedekkel később Sheldon Utopia néven szuperhős, és kemény kézzel vezeti az újabb generációt. Se a politikába, se a gazdaságba nem avatkozhatnak közbe. A saját két gyermeke nem akar a nyomdokaiba lépni: Chloe partihercegnő, aki titokban a legnagyobb szupergonosz, Tűzróka fiával jár és esik teherbe tőle. Brandon a nagybátyja hatására messzebb megy, és a szülei ellen fordul, hogy a szuperek még jobban beavatkozhassanak a világ vezetésébe. Csak Chloe menekül meg, akit Hutch még idejében megment. Évekkel később, amikor Walter és Brandon szinte romba döntötték a világot, Chloe, Hutch és a fiuk, Jason az egykori bűnözőkkel kiegészülve visszatámad.

Volt bennem félelem. A Netflix sorozat leginkább csalódás volt, így az eredetit jelentő képregénytől is tartottam kicsit. Hamar rájöttem, hogy felesleges. Már az első fejezetben messzebb eljutunk, mint a sorozatban egy évad alatt. Már értem, mennyire grandiózusan és hosszan akarták elmesélni azt a sztorit a Netflixen – bele is buktak.

A helyzet az, hogy az csak a nyitány, hogy Sheldon és a rendszere elbukik. Már ebben is érdekes felvetés fordul elő. Mennyire szabad a szuperhősöknek beleavatkozni a világ sorsába? Azt hiszem, én igazán egyik oldallal sem értettem egyet. Walter túlzott beleszólása diktatúrához vezet, és egy ember sem mindentudó, legyen bármilyen intelligens is. Sheldon abszolút semlegessége meg nem hoz javulást – az emberiség nem tanul a hibáiból.

Sheldon, vagyis Utópia különben sem egy tökéletes hős. A tragikus vétsége, hogy ezt ő viszont nem látja. Simán rosszul ítéli meg az embereket. Walter árulása fel sem merül benne, miközben Hutch esélyt sem kap tőle. De itt tetszett az is, hogy ezek a hősök emberek, hibáznak. Igaz, azért nem azt a véget érdemelték volna: se Sheldon, se a neje.

Utána jön egy klasszikusabb cselekmény, melyben a rossz vezetés ellen összefognak és indulnak a harcok. Több képesség, több karakter. Mozgalmas, változatos és vannak benne jó ötletek. Tűzróka feltűnése különösen tetszett.

Talán Sheldon rendszere és hibái az elgondolkoztatóbbak és jobb kérdéseket vetnek fel, de nekem Hutch – Chloe – Jason kis családja adta el a sztorit. Nagyon szerettem, ahogy ez a család működik. Ahogy a két felelőtlen szuperhős ivadék szülőként felnő, remek a kapcsolatuk és olyan szülők tudnak lenni, ami nekik nem volt. Irigylésre méltóak, és nagyon szerettem a kalandjaikat olvasni. Jason is remek srác lett – nem is csodálom, hogy a nagyapja tulajdonképpen miatta aktivizálja majd magát újra.

A három generáció Hutch volt egyértelműen a kedvencem. A legjobb beszólások, a legjobb karakterek. (Mondjuk, alapból jobban is egyetértettem végig George elgondolásaival, nem Sheldon ráhagyó nézetével.)

De a másik oldalt is elkapja Millar. Brandon alakjában nagyon elkapja a hatalom korrumpál tételt, míg Walter személyében azt mutatja meg, hogy nincsenek mindentudó emberek, és aki annak gondolja magát, csak romba dönt maga körül mindent.

Egy dolog, ami nagyon nem tetszett. A képregény grafikája nekem túl darabos. Hiába, nekem a szép rajzok tetszenek. Nem rossz, láttam bőven silányabbat, de azért nem szép.

A sorozatot tuti nem nézem újra, a képregény viszont simán újraolvasós.

Millar: Jupiter hagyatéka - Mint képregény: 75% szuperhősök csavarral. Izgalmas, van kérdésfeltevés és jellemek is.

Szubjektíven: 70% mennyivel jobb, mint a sorozat lett! A grafika, ami nem mindig tetszett…