Érdekházasságos, egymásra találós, traumákkal szembenéző.

Magnus, Norvégia trónörököse nem könnyű eset. Imádja az extrém sportokat, a szép nőket és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben fel akarna nőni, noha már 28 is elmúlt. Most azonban rosszkor megy túl messze: apja egyik miniszterének nem kicsit őrült lányával kavart, a szexvideó kikerült és világbotrány lett belőle. A súlyosan beteg király megnyugtatására Magnus bármilyen tervbe kész belemenni. Abba is, hogy megnősül, elvesz egy olyan hercegnőt, aki megnyugtatja a közvéleményt és méltó királyné lesz majd az oldalán. A kapott listáról Izabellát választja, akit azonnal meg is hívnak Oslóba. A lány itt szembesül azzal, mit várnak tőle. Elsőre nemet mond, de az apja és Magnus ráveszik, adjon egy esélyt a dolognak. Magnus 2 hetet kap, hogy meggyőze, menjen hozzá. Egyikük sem számít arra, hogy szerelmesek lesznek – de 2 hét sok mindenre elég lehet…

Ritkán esik meg, hogy egy sorozat első része nem tetszik, de a folytatás egészen jópofa. Inkább fordítva gyakori: a jobb kezdet után csalódok a következő kötetben. Az Északi dinasztiák 2. kötete szerencsére a ritkább eset, és nem kell egy oldalon át magyaráznom, miért nem tetszett a regény.

Pedig, nagyon könnyen lehetett volna az is. A romantikus regények alap szerkezeti elemeit használja: szerelem és boldogság, butaság miatt szakítás és szenvedés, majd a nagy gesztus és a békülés, még nagyobb boldogság. Tudom, sokszor leírtam már – de nem ez van az ilyen regények és filmek 95%-ában? Ez sem kivétel.

Ráadásul azzal is rosszabb a helyzet, hogy kosztümös romantikus klisé az alapja. A kényszerházasság, ami aztán igazivá változik. Annyiban más, hogy ezt napjainkba helyezték, de nagyon keveset kellene változtatni rajta, hogy szinte ugyanígy játszódjon le akár a viktoriánus korban. (A legnehezebb átirata a szexvideónak lenne – annak vajon mi lenne akkoriban a megfelelője?)

Ennek ellenére van benne valami, ami miatt mégis szórakoztató a regény. Pontosan tudtam, mi lesz a vége, de élveztem, ahogy Magnus és Ella egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Nekem bejön, amikor egy páros nem csak szexuálisan kattan egymásra, hanem a szerző tudja mutatni, hogy a két szereplő tényleg megismeri egymást, és a teljes csomag kell neki, nem csak a szerelemnek mondott isteni szex. Itt ez megvalósul: előbb ismerkednek, barátkoznak, szerelembe esnek, csak utána kezdik a lepedőt gyűrni.

Van benne erotika, a második felében talán sok is, de itt jobban lenyeltem, mert arra már elhittem, hogy nem csak a szex tartja őket össze.

Romantikus regényhez képest a két főszereplő is egészen korrekten lett megírva. Magnus kapott egy betegséget, amelyet majd Ella segít neki kezelni. A lánynak meg családi és önértékelési gondjai vannak, amit Magnus segít neki rendbe tenni. Nem hibátlanok, de nyálregény szereplők: szexik, szépek, nemesek és gazdagok, csak kapnak azért egy-egy hibát, amit majd együtt küzdenek le ás álompár lesznek.

Még némi humor is akadt benne: Magnus őrült exének dolgain jókat tudtam mosolyogni. Igaz, az utolsó húzása annyira átlátszó volt, hogy nem is értem, elsőre miért ugrott be neki Magnus és Ella is. Szerencse, hogy a testőrüknek nem csak izmai, esze is volt…

Ahogy az előző rész is, ez is csak egy szórakoztató női regény, de ezen tényleg szórakoztam is. Azon is jót mosolyogtam, ahogy elkezdi alapozni a dán király történetét is…

Halle: A féktelen trónörökös – Mint romantikus: 75% klisére épül, tipikus szerkezettel, de kellően szórakoztató is lett.

Szubjektíven: 70% megszerettem a két hőst, és bár előre lehet tudni a végét, elvoltam vele.