Villa titkát kutató, romantikus, barátnős, utazós.

Caroline egy ideje szervezi a római utazását. Egy villa hírét hallotta, ahol van egy szökőkút és egy szobor, ahol lakva esélyt nyersz, hogy megtaláld az igaz szerelmed. Egy helyi legenda is fűződik hozzá. De mi az igazság? A nőnek sikerül ott kibérelnie egy lakást, és nagy cikket készül írni belőle, miközben egy 20 éve nem látott, Rómában élő barátnőjével is felveheti a kapcsolatot. Még akkor sem dönt másként, amikor a továbbra is Barcelonában élő Tom nehezményezi, hogy a nő inkább Rómába megy, minthogy hozzá repüljön. Caro különben is mereng, hogy a jónak gondolt kapcsolata mennyire bírja a távolságot. Julia lelkesen vezeti közbe, és a lakásba is beköltözik vele. Caro itt felfigyel egy különös lakóra, aki az agyára megy. Julia pedig megismerkedik egy férfival, aki lehetséges jelölt letelepedéshez és családalapításhoz. Miközben szembenéznek magukkal, a vágyaikkal, a Szerelemház titkához is közelebb kerülnek.

Caroline Wood sorozata második kötetében tért vissza, de nem olyan érzésem volt, ahogy olvastam a regényt. Nem is annyira a karakter miatt, hanem mert igazából ez a nyitánya a sorozatnak, amit R. Kelényi a hősnő köré írt. Itt jön a koncepció, amire a következő regényeket fel tudja majd fűzni. Folytatás valamennyire, de egyben reboot is.

Caroline ugyanaz a nő, akit korábban megismertünk, talán kicsit stabilabbnak gondolta az életét, mint az előző kötetben. Szereti a párját, szereti a munkáját és megvannak a tervei. A kötetben azonban jönnek a konfliktusok, és a biztonságérzete elszáll. A szerelemben, a munkájában is jönnek az új kihívások.

Ő már olyan nő, aki nem akar választani. Kell neki a szerelem, de a karrier is. Ő nem rohan Barcelonába, amikor Tom hívja. Nem is vagyok biztos benne, hogy igazából családot és letelepedést akarna. Jobban együtt tudtam érezni a barátnőjével, Juliával, aki sokkal tudatosabban él és keresi az embereket, akikkel meg akarja osztani a napjait. Caro hozzá képest még a helyét keresi. Nem is tudom, talán az nem volt nekem szimpatikus, hogy Caro már 36, de most akar sok mindenbe belekezdeni? Nem egyszer inkább éreztem a dolgait egy huszonéveshez illőnek, nem egy erős harmincas nőnek.

Persze, értem, miért nem érhet biztos révbe. Akkor miről szólna a sorozat? Azért kicsit sajnálom, hogy fel kellett nyitni a korábban zárt szálakat és új konfliktusokat beletenni. Majd olvasom tovább, aztán kiderül, megérte-e.

Ez a kötet nekem még inkább volt chick-lit, mint krimi. Caro részéről folyamatos az érzelmi ingás, hogy mit kellene kezdenie a szerelmi életével. Mondjuk, gyanús, hogy van itt egy férfi, aki felé csábul – még ha azt is mondja, hogy irritálja és zavarja. Az már a vonzalom első foka. Ahogy a karrier kapcsán is vannak kérdések, főleg a végére. Többször van szó családról és barátságról. Az különösen tetszett, ahogy barátnők, akik 20 éve nem találkoztak személyesen, olyan könnyen felveszik a fonalat most. Több mindenbe bele tudtam élni magam, mai regény mai hősnővel, de Caro egyelőre nem az a hősnő, akivel könnyen azonosulnék.

A ház rejtélye, az inkább csak laza keret. A végére kapunk magyarázatot, de rossz krimi módjára az idézőjeles gonosz tart nagy előadást és magyaráz el mindent. Nincs rendes nyomozás, és az ügy maga is szerelmi téma köré épül. Mondjuk úgy, nem értettem, miért kap majd annyira rá az új tulaj, hogy sorozatot is szeretne ilyesmikből.

Roppantul érdekel, mi lesz ebből, úgyhogy folytatjuk Hollywoodból.

R. Kelényi: Róma, Róma – Mint női: 70% kis rejtély, kis románc és közben egy nő fejébe is beleláttat az írónő.

Szubjektíven: 65% szinte ez a sorozatnyitány. Nekem kicsit alapozó, még furcsa az iránya.