Korrupt rendőrös, nyomozós, házassági problémát helyrehozó.

Eva Dallas legújabb ügye több szempontból is kényesnek bizonyul. Az elit sztriptízklub agyonvert őréről kiderül, hogy ez csak másodállás volt a számára. Rendőr volt, akinek a teste mellett 30 ezüstpénzt hagytak. Ha ez nem lenne elég, a klub tulajdonosa nem más, mint Roarke, aki történetesen a nyomozónő milliárdos férje. Hamarosan az is kiderül, hogy az ügybe keveredett egy másik milliárdos, aki korábban Roarke üzlettárs és a klub előző tulaja volt, de mára a két férfi ellenség lett. Ő pedig nem csak egykori tanítványát, de annak feleségét is tönkre akarja tenni. Újabb rendőr holtteste kerül elő, megint ott vannak az ezüstpénzek. Miközben Eve az ügybe ássa magát, ki kell találnia, a kapcsolata hogy bírja ezt a helyzetet. Roarke ugyanis nehezen viseli, hogy Eve védeni próbálja és titkolózik előtte.

Jót tett. hogy némi szünetet hagytam az előző Eve Dallas regény és a folytatás között. Már annyira ismerős az alapséma, hogy folyamatosan olvasva kezdtem beleunni. Most is megvannak az ismerős elemek, de nem annyira ismétlés érzet, hála a szünetnek.

Elsősorban most is egy krimit kapunk, amiben több szálon indul el a nyomozás. Ott van Roarke milliárdos ellenlábasa, ott van a rendőrségi szál is. Eve folyamatosan halad előre, és továbbra is szeretem, ahogy folyamatosan szűkíti a lehetőségeket, és több szálon is végiggondolja, mi történhetett. Itt nem az van, hogy van egy elmélete, ki tette és miért, és csak azt próbálja bizonyítani. Inkább minden lehetőséget sorra vesz: a testületben ki volt az áldozat ellen? A magánéletében volt valaki, aki bántani akarhatta? Lehet, hogy ő csak bábu volt egy másik játszmában? Sorra húzza ki, ami nem lehet, és így halad előre a helyes ösvényen egészen az ügy felderítéséig.

Azért különben külön jár egy pont, hogy egyszerre két ügy van, ami tulajdonképpen egy. Spoiler nélkül ezt nem tudom értelmesebben elmagyarázni. Nem olyan egyszerű az ügy megoldása, amit egy mondatba össze tudnék fogni. Volt itt egy terv, ami miatt más emberek is az ügybe keveredtek. Így az másnak tűnik, pedig a végső indíték, a kitervelő által, végülis egyetlen dolog. Ez szépen bomlik ki a nyomozás során, és Robb szépen össze is érteti a szálakat. Nem mondanám azért logikus kriminek, nem olyan agyafúrt az eset, de a részek illeszkednek, ki van találva, és ezt szerettem.

A magánéleti szálakkal pedig a romantika felé haladunk. Most először nem azt olvashatjuk, hogy mennyire tökéletes a Roarke – Eve páros. Most van egy vitás pontjuk, és azt látjuk, hogy Eve mennyire szenved, hogy megoldja a magánéletét. Itt sokkal jobban látszik, mennyire sérült igazán a nő a múltja miatt. Ez ad neki egy új színt, és szemléletes: nekem sokkal jobban kifejezte, milyen sérüléseket okozott neki az apja, mint a rémálmok, amik 11 kötet óta részei a cselekménynek. Nem új információ, de valahogy igazibb tőle nekem a karakter.

A szokásos mellékszereplők is színre lépnek, és hozzák a humoros vagy a helyzetmegoldó szerepüket. Továbbra is színes, sokféle karakter, akik nagyon sokat adnak a történetnek. Ők ugyan most nem kapnak új árnyalatokat, de oldják az Eve és Roarke uralkodást a történetben. Az, hogy ők vannak, és segítik, megmosolyogtatják őket, tanácsokat adnak vagy éppen kapnak, azt az érzetet kelti, hogy ez nem csak Eve története. Különben nagyon az ő karaktere uralná a sztorit, de így ellensúlyozva van és vidámabb a hangvétel is. Mert Eve bizony sok tekintetben sebzett és beteg, de a férje és a barátai folyamatosan gyógyítják. Most is.

Tehát, korrekt a krimi, a baráti kör is hozza a formáját. Egy szokásos Eve Dallas-regény.

Robb: Halálos ítélet – Mint női krimi: 75% következetesen levezetett nyomozás, összeérő szálak, házasságrendezés.

Szubjektíven: 70% szerettem, ahogy összeérnek a szálak és nem csak boldog házasság leírás.