Jövőt látó, egymásról lemondó, szerelmes.

Joel sok tekintetben ideális partner lehetne. Jól néz ki, figyelmes, állatbarát. Ugyanakkor, bárki kerül közel hozzá, éreznie kell, hogy valami nem stimmel. Joel falakat húz és titokzatos. Nem akar szeretni másokat, az állatorvosi praxisát is feladta. Csak alkalmi kapcsolatokba megy bele, miközben imádja a testvére gyerekeit és jó testvér is. Vannak különös dolgai, megjegyzései és rendszeresen fáradt is, alvászavarral küzd. A kedvenc kávézójában dolgozik az életvidám Callie, aki mégis a falakon belülre kerül. Vonzzák egymást, és Joel nem tud ellenállni a lánynak és a szerelemnek. Még a titkát is képes lesz megosztani: Joel megálmodja a szerettei jövőjét, és bár sok mindent tud segíteni, vannak megmásíthatatlan tragédiák is. Amikor Callie halálról álmodik, kérdéssé válik, így együtt tudnak-e maradni.

Holly Miller kötete azért biztosan emlékezetes lesz, mert sok-sok pontban eltér a klisétől és valami újat nyújt. A cselekményben, a befejezésben, a szereplőkben azért annyira nem.

Joel, Callie és a köréjük tett mellékszereplők is mind jó emberek. Nincsenek is viták, vagy személyek közti konfliktusok. Mindenki küzd a boldog életért, és lehet is drukkolni nekik, hogy elérjék a célokat. Legyen az egy rég tervezett nyaralás, egy második gyermek a családban vagy éppen egy jobb állás. Szinte hétköznapiak, csak azért jobbak, erkölcsösebbek, mint szeretem az átlagos emberek. A feljavított verzió…

Egyetlen konfliktus lenne (Joel rájön, hogy az apja nem a biológiai apja, és megtalálja a vér szerinti apját is), de Miller azt is feloldja szeretetben és egymás iránti odafigyeléssel. Kissé csalódott is voltam, hogy itt mindenki mennyire szeret, és mennyi áldozatot hoznak egymásért. Ahogy írtam, túl jó, hogy igaz legyen.

A főszereplő, Joel különösen ez a kategória. Azt még értem, hogy miért húzza fel a falakat. Nem akar szenvedni, védi magát. Azt is értem, miért engedi el a szerelmét, hiszen az álmaiban látta, hogy ezzel tesz neki jót. Azt viszont nem tudom, miért kell mártírnak is lennie mellette. Callie megtalálja a neki rendelt férfit, házasodik és anya lesz – bár Joel néha eszébe jut és mindig is szereti egy része, de elengedte, nem is keresi. Akkor Joel miért nem lép tovább? Neki ott lehetne Rose, de nem is próbál semmit, mert kísérti Callie. Akiről nagyon jól tudja, hogy boldog mással. Akkor miért hű a nőhöz, aki túllépett már rajta? Lehet, hogy ettől tartják romantikus és szép regénynek, de engem ez inkább idegesített.

Az tetszett, hogy nem a szokványos módon alakul a pár története, maga a zárás is rendben, csak ez a várakozás, ez az utolsó 7 év zavar borzalmasan.

A cselekmény kényelmes tempóban halad, és igazság szerint nagy események nincsenek is benne. Nem érződik ki, mert Joel képessége és a felvetülő kérdések megtöltik tartalommal. Miller jól kitalálta, mire képes Joel és mik a szabályok. Ötletes, van benne tragédia, de valami pozitív is és betartja a szabályokat.

Jó kérdésfelvetés, hogy jó lenne-e, ha előre tudnánk dolgokat. Átok vagy áldás, ami Joellel történik? Egyetértünk a nővel, aki nem akarja tudni, mikor és hogyan? Mindenki választ ad a kérdésre a kötetben, lehet velük egyetérteni vagy sem. Elgondolkoztató, és vannak variációk is. Volt, akivel jobban egyetértettem, volt, akivel kevésbé.

Stílusában nagyon női regény. Ugyan váltott szemszögből van megírva, felváltva Callie és Joel története, de mindkettő érzelmes és érzékeny. Nincs benne férfias vonás, nem különül el Joel és Callie hangja. Nem zavart, de nem is a regény előnye.

Szórakoztató regény, női történet – tanulságot nem kell keresni benne.

Nem fájt elolvasni, egyes részei még tetszettek is, de azért nem tartom valószínűnek, hogy lesz kedvem újraolvasni.

Miller: Álmomban már szerettelek - Mint romantikus: 75% önfeláldozás, tragédia, szerethető karakterek és nem szokványos vég.

Szubjektíven: 50% Joel hősszerelmes volta egy ponton már az agyamra ment, a vége se ok.