Nyomozós, beépülő, főnökkel zöld ágra vergődni próbáló.

Caroline a jól sikerült Hollywood-i cikk után meghívást kap a cég párizsi irodájába a főnökétől. Mivel a jóképű Pierre Duval mozgatja a nő fantáziáját, el is utazik. Ott azonban nem városnézés és flört vár rá, hanem egy újabb eset. Duval egy ismerőse számol be arról, hogy a barátnőjével gyanús eset történt: a férjét gyászoló asszony egy klinikán volt, egy kisebb vagyonért, és teljesen megváltozva tért haza. Mivel a klinikára éppen meztelen jóga oktatót keresnek, Duval már gyártatja is Caro hamis életrajzát. A nő egy hét alatt kell, hogy magára szedjen annyi jóga kultúrát, hogy ne bukjon le azonnal. Irány Rio, és a várossal való gyors ismerkedés után már be is jelentkezett a klinikára. Valóban valami gyanús zajlik ott, de egy beépített nyomozónőnek hála gyorsan felfedik a titkot.

Újabb habkönnyű csajos regény, amit akár nyaralásra is bedobhatunk a táskánkba. Ebben a kötetben visszakaptunk valamit az eredeti hangulatból, nyaralós több értelemben. Kis könnyed olvasmányos – de azért nem ez a kedvencem a 4 rész közül.

A cselekményben hozott vissza R. Kelényi olyan elemeket, amelyek a nyitásban megvoltak, aztán kezdtek kikopni. Ahogy Barcelona színei és ízei voltak a nyitányban, most úgy kirándulunk el Rióba. Valósággal a városban éreztem magam, ahogy látjuk a nevezetességeket, de a mindennapi életet is. A csodák, de a nyomornegyed is. A helyi vallás, az emberek, a hangulatok. Könnyű belefeledkezni, és nagyon élveztem is a városnézést a helyi vezetővel. Az ételélmények is ki lettek pipálva: ok, Rómában is volt étkezés, csak a pizza annyira univerzális étel, hogy abban nem volt meg az újdonság érzete. A brazil konyhát viszont most fedezhettem fel a hősnővel.

Ezeket szerettem is benne nagyon, közelebb hozott hozzám egy várost és kultúrát, amit eddig maximum egy-egy filmben láttam. Sajnáltam is, hogy a párizsi fejezetekben valami ilyesmi kimarad, mert Caro nagyban készül a jógaoktató szerepre. Én jobban díjaztam volna Párizs felfedezését, de hát ez nem útikönyv…

A strandkönyv hangulatot pedig növeli, hogy Caro magánélete szokás szerint zűrös. Jön, lát és összezavar Duval. Én különben ellendrukker vagyok – ok, jó pasi és gazdag is, de mi alapján lennének jó páros? Egyrészt, Caro bukott már bele távkapcsolatba, és kétlem, hogy Duval otthagyná érte Párizst. Titokzatos, furcsán is viselkedik – abszolút nem érzem hitelesnek, amikor Caro olyan kijelentést tesz magában, hogy beleszeretett. Talán a kémia megvan, de különben semmi alapja a kettősnek. Egy kis csajos színezetet ad a történetnek, sokan drukkolnak is nekik, a végére lesz csavar is… Azért szerencsére nem látványos romantika van adagolva, ez a meglevő se fogott meg.

Nem véletlenül hagytam a krimit a végére. Az szinte nincs is, és Caro roppant kényelmesen kézhez kapja a válaszokat. Minimális dolgot kell csak tennie a sztoriért, a megoldás az ölébe pottyan a rendőrnővel együtt. Az egész klinika vonal összecsapottnak hat, csak az előkészítés ok, ahogy kiderül, hogy valami történik ott a kezeltekkel, megváltoznak – de maga a beépülés, az ottani nyomozás, semmilyen és túl gyors.

Ezt a részt is a humor dobja fel, mert bizony hősnőnknek még annyi fogalma sincs a mostani szerepéről, mint korábban testőrként. Ezért is volt nekem ez a könyv inkább csajos, chick-lit, és nem női krimi. Az csak némi színezet a magánéleti, szerelmi kérdések és Rio felfedezése mellett – szinte elhanyagolható.

R. Kelényi stílusa a szokott könnyen fogyasztható, nőies és szórakoztató.

Összességében kellemes élmény volt, Rio nagyon el lett találva benne – a sorozatot biztosan folytatom, csak éppen nem ez a sorozat legjobbja. Annyi baj legyen!

R. Kelényi: Rejtélyes Rio – Mint strandkönyv: 75% Rio hangulatos, a történet csajos és humoros is, a krimi nem az igazi.

Szubjektíven: 70% szeretem a humorát, szórakoztató, Rio szinte megelevenedik – de Duval…