Új útra lépő, állatos, kiskamaszos.

Zoe csodagyereknek számít: fuvolaművész, aki 13 évesen már teltházas koncerteket ad. Hegedűművész anyja annak is szenteli magát, hogy a lánya megkapja azt a nagy karriert, ami neki nem sikerült. Zoe gyakorol, megdolgozik a sikerért, de egyre inkább érzi, ez mibe kerül neki. A fiú, aki tetszik neki, egy másik lányt választ, aki normális. A barátnője, Kim is a fejére olvassa, hogy nincs is élete, csak gyakorol és koncertezik. Most azonban Kimnek lenne szüksége Zoe munkamoráljára. Felvételizik a Snowfields Akadémiára, az ország egyik legjobb lovasképző intézetébe. Zoe lesz a trénere, és a felvételire is vele utazik. Amikor fuvolázik, egy különös és szépséges ló merészkedik a lány közelébe. Az iskola egykori világbajnok tanára, Caleb Cole meglátja, és szeretné az osztályába csábítani a lányt, aki lassan megismeri Shaman és Caleb történetét, és dönt a saját jövőjéről is.

Azt hiszem, műkedvelő rajongónak kell most neveznem magam. Nagyon szeretem a lovakat, szívesen olvasok róluk regényeket vagy nézek lovas filmeket. De igazi tudás a szeretetem mögött nincsen. Így biztos nem szúrok ki olyanokat, ha egy szerszám neve más, mint igazából. Ezt a regényt ilyen háttérrel is hiteltelennek éreztem. Attól még jó gyerekkönyv, de kétlem, hogy sok köze van a valóságnak ahhoz, amiről szól.

Vékony könyv és igazság szerint nem is sok minden történik benne ténylegesen – Zoe lelkében több minden lezajlik, és elég lelkiző is a regény, ez tölti meg az oldalakat. Egy kis fiúgond, a felvételi, majd Zoe döntése, hogyan folytassa. Ezzel össze is fogtam a könyvet.

Viszont, közben ott van a szülő – gyerek konfliktus. Zoe anyja nagyon jót akar, de végig az motoszkált bennem, hogy a saját karrierálmát erőlteti rá a gyerekre. Az apa a fék az asszonyon is, aki nem csak egy csodagyerek apja próbál lenni, hanem a gyerekéé. Igazán nagy viharzás soha nincs, az apa mindent elsimít, de a téma azért benne volt.

Ott van a jövő választásának kérdése is. Zoe most dönti el a továbbtanulást, és hiába csak a középiskola, azzal már rálép egy útra. Itt már felmerült bennem, hogy nem tudom elhinni a regényt. Nem tudom elhinni, hogy aki arra a szintre elér, mint Zoe, ilyen könnyen félretegye a fuvolát. Abban kivételes volt, lovagolni viszont még nem is tud. Nem késtek el már azzal, hogy Zoe lehessen gyerek is?

Ott a szerelmi és barátnős szál. Mindig furcsának érzem, amikor 12-13 évesek szerelmi drámáznak. Most is. A lány egész változását az indítja be, hogy tetszeni akar egy fiúnak és csalódnia kell. Az ok, kamaszos, hogy a kötelességet adja fel a szórakozásért, de azt annyira felnagyítottnak érzem, ahogy kikészül, mert a fiú a másik lánnyal marad. 13 évesek! Miért van úgy megírva, mintha esküvő, nagy harang, mesebeli nagy szerelem lenne a téma?

A Kim – Zoe barátság hihetőbb, bár érdekes lesz, a jelen kötet fejleményei hogyan hatnak majd a barátságukra.

Direkt hagytam a végére Shaman és a lovas iskola szálát. Mert ezt szerettem benne, ezért érdemes elolvasni, de ez az is, amiről a leginkább éreztem, hogy nincs rendben. Tudom, ez a heppem, de én számolgatom a szereplők korát. A lovakét is. Shaman durván 15 éves, vagyis nem egy fiatal ló. Mégis, nem úgy van megírva. Mintha egy csúcsformában levő versenyló lenne. Meg az egész lósuttogó képzés is… Egy pillanatra sem tudtam elhinni, néha már átcsúszni éreztem a mágikus realizmus talajára.

A ló szemszöge is a történetben – miért kellett? Gyerekkönyv, értem miért van benne és hogyan színesíti a cselekményt, de akkor is. A stílusa, cselekménye is gyerekre szabott.

Van még jó pár része a sorozatnak, egy esélyt még biztosan adok neki, aztán meglátjuk, hihetőbb lesz-e a továbbiakban, vagy marad lánymese lovakkal.

Mayer: Utazás Snowfieldsbe – Mint gyerekkönyv: 60% állatszeretetre nevel, szimpatikus embereket mozgat, de mese.

Szubjektíven: 70% a zene és a lovak is olyasmi, amit szeretek, így a mese ellenére is tetszett.