Fülszöveg: 

Kanada vad, tágas erdeiben áll egy fehér kastély: Snowfields. Ebben az internátusban képzik a világ legjobb lovasait, és itt gyógyítják a sérült lelkű lovakat.
Zoe szinte bármit megtenne Cyprianért, mert már régóta álmodozik titokzatos, vonzó osztálytársáról. Amikor megtudja, hogy egy zsokékat képző iskola vezetője vásárolta meg Eclipse-et, Cyprian egykori lovát, egy percig sem habozik, és felvételizik az iskolába. Persze csak azért, hogy a csodálatos appaloosa mén közelébe férkőzhessen…

Szerintem: 

Eddig talán ez volt a sorozat

legmozgalmasabb része. Továbbra is vannak fenntartásaim vele, és még mindig nagyon gyerekkönyv, de már belátom, gyökeresen nem fog változni a sorozat.

Jön a nyári szünet, és Zoe keresi otthon a helyét. Még jól is jön neki, hogy Cyprian pont most akadt Eclipse nyomára, és mehet segíteni visszaszerezni a lovat. Bőven van itt olyan történetelem, amin nagyon gúnyosan tudtam mosolyogni. Csak kettőt emelek ki: Zoe 13-14 éves, annyinak is néz ki. Ki venne fel egy gyereket profi zsokénak? Itt mégis elég sokáig eljut a válogatón, amikor igyekszik beépülni a trénerhez, akinél a ló van. A másik, hogy egy koncert közvetítéssel kell megvesztegetnie a csatornát, hogy segítsenek neki lebuktatni a híres trénert az állatkínzó módszereiért. Noha, a valóságban inkább fordítva lenne: azért a botrányos sztoriért még fizetnének is, míg egy komolyzenei koncertért, kétlem.

Most sem bírta kihagyni a szerző, hogy ragozza, a lányok hogyan éreznek Cyprian iránt. A három barátnőből kettő titokban epekedik utána, de senki nem mer kérdezni tőle semmit. Zoe esetében még valamennyire rendben is lenne, fiúkkal ilyen esetlen, de Isabelle? Ő általában a magabiztos, céltudatos, méhkirálynő szerepben tündököl. Azt meg hagyjuk is, eddig mindig írtam, hogy egyáltalán minek ennek a korosztálynak szerelmi szál? Mi lesz, ha járnak? Kézen fogva mennek majd lovagolni? Ok, tényleg hagyjuk, mert nincs ma elég vitriol a tintámban.

Inkább örülök annak, hogy most több cselekmény volt. Ténylegesen mentek ide-oda, ötleteltek és csapatként összedolgoztak. Így is kevés szereplőt mozgatott a szerző, nem voltak csoport jelenetek sem, leginkább ketten, esetleg hárman tűntek fel egy jelenetben.

A lovas részek. Sajnos, megint a ló szemszöge hozza az átkötéseket. Annyira nem jó az írónő, hogy személyiséget adjon az ’elbeszélő’ lovainak, és nagyon hasonlít az egész átkötés arra, amit a korábbi kötetbe betett. Kicsit más a ló hozzáállása, de Eclipse egy-egy mondata simán elfért volna a korábbi kötetben Chenoa részeiben.

Személyiségfejlődést is alig találunk. Zoe küzd a becsvágya ellen, és ettől vannak olyan felemás dolgai, amelyek szintén tudtak zavarni. Ebben a kötetben visszaemlékezik arra, mennyire nyerni akart és versenyezni, a legjobbnak lenni Shamannal. Ugyanakkor szintén most, egy másik fejezetben, azt fejtegeti, hogy fuvolistaként volt már a csúcson, volt ő a legjobb, de nem élvezte és nem akar megint azon a szinten lenni. Akkor most a legjobb akart lenni vagy sem? Ellent mond egymásnak a két viselkedésminta.

Vagyis: a cselekmény jobb, de még mindig egy gyengébb ifjúsági sorozat.