Kamaszos, új barátokat szerző, nehéz döntésekkel szembenéző.
Pamuk Fanni kilóg a sorból és meg sem próbál beilleszkedni az iskola diákjai közé, ahova a szülei kényszerítették. Szeret olvasni, sorozatokat nézni, és idén a Con jelenlétét is jelmezben tervezi. Urara, a haláldémon alakját öltené magára. A haját már feketére is festette, amin a keresztény iskola vezetősége és a 
szülők is kiakadtak. Fanni azonban halad a célja felé, és varrógépet igyekszik olcsón szerezni. A szomszéd néni, akivel beszélnie sem szabad, meghallja, és felajánlja a segítségét. Fanni elfogadja, és döbbenten fedezi fel, milyen jó fej a néni, hogy jelmeztervezőként milyen sokra vitte és még pár családi titokra is rábukkan. A szekrény csontvázakkal van tele, és Fanni eltökéli, mintát vesz Uraráról, és elkezdi rendezni a dolgokat. Helga nénit is össze kellene békíteni a családjával, meg a saját szüleinek is ideje sok mindenen változtatni – közben Fanni is felelős felnőtté érik.
Majdnem fent maradtam a vonaton – annyira belemerültem a történetbe, hogy fel sem tűnt, hogy már haza is értem. (Pedig a kánikulában mindig azt lesem, mikor szabadulok és szállhatok le már a szinte kazánként forró szerelvényről.)
Mészöly Ágnes megint írt egy olyan regényt, amit viszek magammal azután is, hogy befejeztem és feltettem a többi Mészöly-kötet mellé a polcra. Ilyennek kellene lennie az ifjúsági regényeknek: szórakoztat, de sok mindent ad is mellé és mind érzésben, mind gondolatban tesz hozzám valamit. Még akkor is, ha egy 16 éves lányról szólt, ami már rég nem vagyok. Mert a jó ifjúsági nem csak a tényleges kamaszoknak szól.
Mi minden volt ebben a regényben? Nem fogok a nagy témára ugrani elsőre, csak azért sem. A felszínen van egy Fanni, aki különc és morcos, és nem találja a helyét. Ő kezd el többféleképpen is nyitni a regényben és a felszín alatt meglátjuk majd milyen erős és pozitív személyiség is ő igazán. Bátor. Mert ahhoz is kell erő, hogy esélyt adj az új osztálytársaknak, ne kapaszkodj a régi barátokba. Erő kell elengedni a kapcsolatot, ami nem működik vagy működhet. Cselekvő, aki nem a könnyebb utat keresi, hanem felvállalja a konfliktusokat, fejlődik és építi a környezetét is. Barátokkal, szülőkkel – néha ki kell mondani dolgokat.
Van szerelmi szál, Fanni korához képest nagyon érett döntéseket hoz. A menő sráccal képes szakítani, mert ő többet akar, mint amit Fanni kész meglépni. (Tudom, üzenet a sorok közt: nem kizárja a szexet, csak azt mondja, olyannal, aki tényleg fontos és nem csak divatból.) De az is példaértékű, ahogy majd a Kristof-szerelmet kezeli. Jobb is így, mintha mese felé vinni a szerző a történetet. Van benne szerelem, de reális és nem az a legfontosabb szála.
Ugorjunk a mélyvízbe? Ez a regény témává emeli a halált, duplán is. Fanni hőse, Urara egy haláldémon, és a rend fenntartásáért küzd. (Fantasy betétként azt a történetet is elolvashatjuk a regényben.) Mert mindennek meg kell halni egyszer, embernek, istennek, mindennek. Helga néni pedig haldoklik, és Fanni ott van végig mellette. Nem lesz tabu az elmúlás, itt van minden fájdalma és mocska, de az is, hogy ez a REND. Emberivé teszi, segíti az elfogadást.
Sok minden is történik a regényben, és ha leírva kicsinek is tűnik – jelmezt varrni egy fesztiválra – olvasva izgalmas és mély is mellette. Egy percre nem unatkoztam, faltam az oldalakat, hogy kivel mi fog még történni.
Tele van emlékezetes szereplőkkel is – karakteresek, miközben hihetően mindennapiak is. Talán ezért is szerettem ennyire, mert ezt a regényt elhittem. Szerettem, ahogy van remény, hogy mindenki jobb lehet, helyrehozhat dolgokat, amiket korábban nagyon elrontott.
Egy kételyem volt összesen: néha a nyelvezete. Értettem, de olyan… erőszakosan fiatalos.
Nem is kötök bele semmit, ezt most simán szerettem és jól esett a lelkemnek. Még a nosztalgia is elkapott – én a Bleachre voltam így rákattanva: a Halálistenek menők!
Mészöly: Fekete nyár – Mint ifjúsági: 100% van cselekménye, érzelmi és értelmi tartalma, szerethető, emberi hősei.
Szubjektíven: 95% ez most nagyon megfogott. Jó sztori, szereplők és mozgatta az EQ-m is.
